Sick Love [SZÜNETEL]

Első fejezet

Chanyeol

   Hangosan üvöltött a zene a kis boltban. A Nap sugarai megvilágították, az egészet, a fehér falak, amelyek visszaverték őket, szinte kiégették a retinámat. Fejem a ritmusra járt, miközben ujjaimmal a kasszán játszottam: fürgén szaladgáltak a gombokon, majd lenyomva az utolsót is megjelent előttem a blokk, amin egy szép kis összeg állt.

   - Hetvenötezer won - mosolyogtam az előttem álló gyönyörű hölgyre - Nincs szüksége egy fejhallgatóra? Tudja, most kifejezetten olcsó. Tizenöt százalék kedvezmény csak magának! - próbáltam ismét eladni valami értelmetlen dolgot. Semmi értelme nincs annak, hogy egy ismeretlen nőnek fejhallgatót adjak úgy, hogy azt sem tudom szüksége van-e rá, de ez a dolgom. Ezért vagyok itt, hogy eladjak. Bármit: igaz, hogy kétutcányira innen megvehetik ugyanazt a terméket minimum ötezer wonnal olcsóbban, de ezért kapom a pénzem.

   - Öhm... mennyi lenne? - kérdezte kissé zavarba jőve. Kacéran elmosolyogtam, miközben a szívem gyorsabbra vette a tempót. Utáltam, hogy úgy dobogott, ahogy neki jól esett, nem tudtam kordában tartani, ahogy mást se nagyon. Az életem általában romokban hevert, de ezt majd késöbb. Felmutattam a mutató ujjamat ezzel jelezve, hogy várjon rám egy pillanatot. Hátat fordítottam neki, lehajoltam, és felvettem a földről a terméket.

   - Hát... - vakartam meg tarkóm, miközben ismét rámosolyogtam a hölgyre - az eredeti ára, ugyanannyi, mint annak, amit a kezében tart! - böktem rá a külső töltőre, ami a kezében foglalt helyet. - De, most odaadom, csak magának, csak most hatvanezerért. Megegyeztünk? - pillantottam szemeibe. Értettem az emberek rábeszélésében! Bár lehet ebben az egészben közre játszott az általában kisfiús külsőm, a hegyes manófüleim, az arcomon lévő gödröcskéim, és a vakító mosolyom is.

   - P... persze! Üsse csak be! - biccentett a kassza felé. Láttam az arcán, hogy zavarban van. Teljesen elvörösödött, ráadásul a kezeivel haját kezdte el piszkálni, halál édes volt!

   Boldogságomat nem tudtam elrejteni, széles mosollyal ütöttem be az összeget, majd adtam oda a nőnek a dobozt. Elmosolyodva vette ki a kezemből, odaadta a kifizetendő összeget, majd odébb állt.

   - Nem mellesleg. Irigylem a férjét, hisz' a maga szeme gyönyörű! - támaszkodtam a pultra. Ténylegesen szép nő volt. Fekete haja rendezetten omlott vállára, szemhéjára vöröses barna púdert tett fel, és a vízvonalán halványan látszódott, hogy kihúzta, talán még reggel. Rövid ujjúja feszült a mellénél ezzel megmutatta dekoltázsát.

   - Nincs... nincs férjem - rázta meg a fejét szégyellősen pakolás közben. Rám pillantott, és a mellkasomon lévő név kártyát tanulmányozta. - Köszönöm kedves Chanyeol. További szép napot! - intett egyet. Zavarában észre sem vette, hogy a háta mögött ott van a főnököm lánya. Bocsánatot kérve ment a hölgy tovább.

   - Szép napot magának is! - mosolyogtam az előttem álló lányra.

   Ahogy kilépett a boltból sóhajtottam egy nagyot. Kezemre támaszkodtam, és csak bámultam ki a fejemből. Egészen addig, míg valaki mellém nem csapódott. Kissé megijedve ugrottam arrébb.

   - Oh Channie, te szoknyavadász. Már megint rásóztál egy anyukára valamit? - ugrott fel a pultra. Csilingelő hangja betöltötte az egész boltot. Arca kissé vörös volt, ajkai ívesek és fogai csillogóak. Kissé lenőtt hajába túrt, majd nyakkendőmnél fogva magához rántott. - Azt hittem már sosem megy el - suttogott ajkamra, mire kajánul elmosolyodtam.

   - Te is tudod, hogy Mr.Liu nem örülne, ha meglátna minket így - mutattam a közöttünk lévő milliméterekre. Lábait a derekamra kulcsolta, és ajkaimra mart.