Sick Love [SZÜNETEL]

Harmadik fejezet

Chanyeol

   Megfagyott a levegő körülöttünk, ahogy tekintetünk találkozott, nyelnem kellett egyet, annyira gyönyörűnek találtam őt, nem tudtam mihez hasonlítani. A szemkontaktust Suho zavarta meg azzal, hogy megkérdezte mi a vészhelyzet. Hisz igaz, elég súlyos betegség, ahhoz, hogy egy huszonöt éves férfit kelljen ezzel diagnosztizálni.

   - Szóval itt az áll, hogy kisebb vészhelyzet – nyitotta ki újból a kórlapot, melyen végig futatta a tekintetét, majd felpillantott a szemüvege fölül a betegre.

   - Igen, mert ma, ahogy haza értem kirabolták az otthonom, és ellopták a Parkinson gyógyszereimet is, de ma jól vagyok, vagyis eddig nem volt baj. Tudja, ismerem Wu Yifant, ő mondta, hogy magához jöhetek, és segít nekem ebben az ügyben. – ahogy beszélt, végig csak az ajkait tudtam figyelni, elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire gyönyörű, tekintetet megfogó külseje van, és már fantáziáltam róla. Eddig semmi közöm nem volt a pasikhoz, erre most az összes elkezd majd érdekelni? Mi a fene ütött belém?

   - Yifan rendes ember – csillant egy mosoly Suho ajkain, majd felsóhajtott. Letette a papírost a hófehér ágyra, levette a nyakából a sztetoszkópot és a papírokra helyezte. Elkezdte tapizni az ágyon kissé feszülten ülő férfit, aki kínosan fordította el a fejét, és annyit mondott: Azt azért nem mondanám. Nem tudtam ki lehetett az a Yifan, Junmyeon honnan ismeri ráadásul a szépség is tudja ki az, én meg mint egy idióta csak álltam a falnál, és folyamatosan figyeltem őket. Minden rezdülésüket, Suho ujjait, ahogy végig nyomkodja a másik karját, a nyakát és a combjait is.

   Elsorolta, hogy milyen gyógyszereket szed, amiket ugye Suhonak fel kellett írnia, majd csak annyit kérdezett ilyen fiatalon, hogy-hogy Parkinsonos, van-e felmenője a dolognak.

   - Hát rengeteg kivizsgáláson voltam, először azt hitték, hogy izomgyulladás, aztán Wilson-kór, Huntington, megvizsgáltak MSÁ-ra, PSP-re, szifiliszre... De az is negatív – pillantott rám kacéran, majd visszafordult a doki felé. Úgy éreztem, mintha ezzel valamit sugallni akart volna nekem. Amolyan, szabad préda vagyok nézése volt. – Úgy éreztem volna magam, mint egy béna ringyó. Nézzük mi volt még... öhm.. agytumor, azt hittem meghalok, mikor arra gondoltak, nagyon megijedtem, féléven át epilepsziára gyanakodtak, aztán nagy nehezen kiderült, hogy a jó öreg Parkinson – mosolyodott el gúnyosan. Annyi mindent átélt alig huszonöt évesen, mégis önfeledt volt, mosolygott, és kacérkodott velem. Bár tetszett, hogy nem sajnáltatja magát, nem az a visszahúzódó kisegér, nem depresszív –vagyis nem olyannak tűnt- úgy éreztem minden rendben vele, és nem gátolja semmiben sem a betegsége, pedig egy remegős, idegrendszeri betegséggel biztos nem tejfel az élet.

   - Van neurológusa? – hangzott el a kérdés, amit őszintén már vártam. A szőkés hajú kínosan mosolygott, majd végig ropogtatta a hátát.

   - Ssssz.. szakítottunk – kuncogta el magát, majd ismét hátra pillantott rám. Sosem érzett valami kerített a hatalmába, csak néztem a fénylő énjét, ajkain végig vezettem a tekintetem, ahogy halvány rózsaszín izmocskáját végig húzta vékony, ívelt párnáin. Nyelnem kellett egy nagyobbat, hogy lehűtsem magam, alig egy órája elégített ki a dokikám, mégis megkívántam. A kis beteget, akinek a neve nem maradt meg bennem, csak annyi, hogy valami B betűs.

   - Van biztosítása? – irkálta a papírját Dr.Kim, mire a beteg ciccegett egyet, és előhúzott a zsebéből egy köteg pénzt.

   - Minek az nekem? – nevetett fel harsányan, mintha semmi gondja nem lenne, és csak egy egyszerű rutin vizsgálatra jött volna. Én teljesen elkalandoztam, a hangjának tengerében fürdöttem, ajkaival játszadoztam, míg ő lassan húzta le a combján a nadrágot, és mutatta meg hófehér, selymes bőrét, amin egy csúnya lilás folt éktelenkedett. Hirtelen megráztam a fejem, de jól láttam, Suho lassan nyomkodta meg a vidám betege bőrét, majd csak annyit mondott pókcsípés. Nekem ismét el kellett nyelnem a majd' kibuggyanó nyálamat. Képes voltam megbámulni, többször szemezni vele, egyetlen ittlétekor, úgy hogy előtte a dokival voltam. Nem vagyok normális, hogy ilyen helyre csöppentem ráadásul képes vagyok a pasik után folyatni a nyálam! Mikor lettem homokos?