2.1 | Hungry Like the Wolf | Billy Hargrove

day 1

AZ OSZTÁLYTEREMBEN a beszélgetés hangzavarrá fajult és Blake Wood nagyot sóhajtva megpróbált újra a padján fekvő könyvre koncentrálni. Az utolsó óra nem csak a diákoknál, de a tanároknál is megközelítette a kritikus pontot. Újra sóhajtott és megforgatta a szemeit, mikor hallotta, hogy a mellette lépő padban ülő szőke lány egy új srácról és annak formás fenekéről pletykál. Megrázta a fejét és lapozott egyet az előtte lévő könyvben, csak arra tudott gondolni, hogy minél előbb fejeződjön be ez a nap. A ceruzáját az ujjai között forgatta, miközben próbálta megtalálni azt a bekezdést, ahol az előbb abba hagyta az olvasást. Időközben a hangzavar a teremben teljesen elhalt. 

Blake - bár szokatlan módon - felkapta a fejét az ismeretlen figurára, aki látszólag a világ összes terhével együtt ledobta magát a mellette lévő üres helyre. Neki volt a legvadabb frizurája és bár hangosan nem mondta volna ki, de legszebb tengerkék színű szeme, amit valaha látott. A srác hátra lökte a székét és lecsúszott annyira, hogy mindenki - főleg a tanárnő - tisztában legyen azzal, hogy ő nem fogja megerőltetni magát a mai órán. Ezt még megkoronázta azzal, hogy a padján, ujjaival egy számnak a ritmusát meglepően hangosan dobolta.

 - Ms. Wood remélem a mai tananyagra is ilyen nagy figyelmet fordít, mint az új osztálytársukra - kérdezte a tanárnő Blake-et, miközben a padjához lépett. A fiú elkapta Blake tekintetét, aki megdöbbenve fordult vissza az előtte fekvő irodalomkönyvhöz. Mrs. Kellegen összefűzte karjait a mellkasa előtt és az egyre lejjebb csúszó fiúhoz fordult: - Szándékában áll részt venni az órán Mr. Hargrove?

- Nem. Nem igazán, - morogta, miközben leutánozta a tanárnő testtartását és összefonta maga előtt karjait. 

Mrs. Kellegen válaszként csak megforgatta a szemeit és visszasétált az asztalához, a táblához fordult és elkezdte az órai anyag jegyzeteit a táblán. Eközben a lányok, Blake másik oldalán újabb suttogásba kezdtek. 

Amint egy örökévalóság leteltével végül megszólalt a csengő Blake egyszerre pattant fel Billyvel. Egy pillanatra tekintetük újra találkozott, majd még mielőtt mindketten elsétáltattak volna a tanári asztal előtt, Mrs. Kellegen kemény hangja úgy kapta el őket, mint a reflektorfényben megdermedő őzeket.

 - Megtennék, hogy idefáradnak? - A tanárnő hangjára a farmerdzsekit viselő fiú egy nagy sóhajt kiengedve megfordult; hatalmas hamis mosollyal az arcán. Blake összehúzta magán a kardigánját és zavartan állt a fiú mellett.

- Hölgyem?

Mrs. Kellegen újra megforgatta a szemeit és egy pillanatra tényleg úgy tűnt, mintha baromira elege lenne az összes gyerekből, majd újra a fiúra nézett nézett. Blake néha félt attól, hogy a tanárnő szemei egyszer kifordulnak a helyükről.

 -Mivel úgy láttam, hogy mindkettőjük nagyon jól szórakozik a másik bámulásával, tökéletes párt alkotnak. Ms. Wood a legjobbban teljesítő diák az órámon, így feltudja zárkóztatni az eddigi tananyagból Mr. Hargrove. Mielőbb még meghallanám miért nem jó ez így önöknek, nyugodtan beletörődhetnek, mert vizsgát fog tenni a tanultakból és mind a ketten jegyet fognak rá kapni. Most pedig elmehetnek, várom Önöket pénteken,  - legyezett az ajtó felé, - mintha egy legyet próbált volna elüldözni -  mielőtt még ténylegesen bármit is szólhatott volna bármelyikőjük, a tanárnő már egy másik sebezhető diákra csapott le.

 -Nagyszerű. - Mondták ki egyszerre, majd egymásra néztek és a fiú arcán egy grimasz tűnt fel, amitől Blake legszívesebben behúzott volna neki egyet. Semmi kedve nem volt olyan alakkal együtt tanulni, aki szemlátomást magasról tesz mindenre.

 - Ha megbocsátasz, - rántotta meg a vállát a göndör hajú fiú, mert az igazat megvallva neki sem volt egy csöppnyi kedve sem ahhoz, hogy a tanár kiskedvencével töltsön egy percnél is többet. Vetett még egy utolsó pillantást Blake-re és egy fintorral az arcán végre kisétált a teremből. Blake vékony vonallá préselte ajkait és magában szitkozódva indult e ellentétes irányba, minél messzebb a fiútól.