2.1 | Hungry Like the Wolf | Billy Hargrove

day 2

- AZ EGÓD most az egekben lehet, - lökte oda Blake, mikor megállt Billy mellett. A fiú a kék Camaro motorházán terpeszkedett, ujjai között egy cigarettát forgatva meredt maga elé. Farmernadrágja szinte pattanásig feszült rajta, fehér trikója elején pedig az iskolai kosárcsapat tigrise díszelgett. Napszemüvege mögül nézett Blake-re és azon gondolkozott, hogy miért beszél hozzá a szőke lány.

- Miről beszélsz? - kérdezte meg, hangjában teljes érdektelenséggel és egy adag füstöt fújt ki az ajkai közül. Orrán lejjebb tolta a napszemüveget és szemöldökét  kérdőn felhúzva nézett Blakere.

- Elfoglaltad a parkolóhelyem, - válaszolta Blake kisvártatva és a Camarora mutatott. Billy arca először értetlen arckifejezést mutatott, aztán körbe nézett, majd tekintetét alaposan végig járatta a lányon.

- Nem látom, hogy bárkinek is a parkolóhelye lenne. - szólalt meg végül Billy. - De majd legközelebb figyelni fogom, hogy hova állok ebben a hatalmas nagy parkolóban, még véletlenül se a királykisasszony kijelölt helyére!

Egy újabb adag füstöt fújt ki, tekintete elkaladozott és arcára megint kiült az unalom. Próbálta Blake értésére adni, hogy egyáltalán nem érdekli a mondandója és a beszélgetésnek részéről vége van. Mielőtt még Blake kimondhatta volna, a nyelve hegyén lévő csípős megjegyzést, a dereka köré egy kar fonódott. 

- Szia, szépségem, - húzta közel magához Tommy, amitől Blakenek majdnem felfordult a gyomra. - Olyan kevés óránk van idén együtt, alig látlak!

- Tommy, hagyd már békén, - lépett melléjük Carol, majd meggyújtotta cigarettáját. Valami feltűnhetett neki, mert szemöldökeit összeráncolta, és úgy nézett az előttük álló Camarora. Egy füstfelhő kíséretével Billy felé bökött. - Te hoztad suliba?

- Én biztos nem, - szállt le a motorházról Billy, arcán egyre nagyobb undorral, ahogy Blakere nézett. Nem tudta eldönteni, hogy mitől van rosszul; a lánytól, vagy Tommytól, ahogy ujjaival próbálja még közelebb húzni magához Blakeet, vagy esetleg attól a gondolattól, hogy ő és Blake együtt jöttek reggel.

- Akkor miért állsz Blake helyén?

Billy válaszként lesújtó pillantást vetett a barna hajú lány felé, amire Carol csak felnevetett.

- Nyugi csak ugratlak, senkit sem érdekel, hogy hol állsz, ez egy kibaszott parkoló, - fújta a füstöt az ég felé Carol és Billy nem is érthetett volna vele jobban egyett. 

Billy felnézett az égre és egy pillanatra becsukta a szemeit. Pár hónap alatt még mindig nem sikerült azt megszoknia, hogy a hawkinsi nap ereje a kaliforniai közelébe sem ér.

- Szállj már le rólam, Tommy, - kiáltott fel Blake, ezzel kiérdemelve pár szemrehányó pillantást a többi diáktól, akik a suli bejárata felé igyekeztek.

- Tommy, elég lesz, - szólalt meg valaki mögülük. Tommy nevetve engedte el Blake karját és mindannyian a közéjük lépő Stevere néztek. 

Billy figyelmét végre felkeltette az előtte kibontakozó jelenet és most arcvonásai az undorból és csalódottságból, érdeklődővé váltak. Ha Blake számára ellenszenvesnek bizonyult, akkor Steve maga volt a megtestesült utálat. Kedve lett volna letörölni a fiú arcáról azt a nagymenő vigyort. 

- Jól van Harrington, csak szórakoztam, - dugta kezeit a dzsekije zsebébe Tommy és grimaszolva Carol mellé állt. 

- Hát, ha te azt nevezed szórakozásnak, hogy lányokra próbálod ráerőltetni magad, akiknek nem kellesz, - grimaszolta Blake, miközben Stevevel az oldalán elindultak a suli felé. - Elkell szomorítsalak, mert ez máshogy hívják.