2.1 | Hungry Like the Wolf | Billy Hargrove

day 4

BLAKE ÖSSZEZAVARODOTT tekintettel ült fel az ágyában, beletúrt szőke hajába, majd nagy nehezen kikászálódott a vastag takaró alól. A szobáját édes sütemény illat töltötte meg, ami nagyon szokatlan jelenség volt a Wood házban. Miután sikerült kissé összeszednie magát, felkapott magára valami elviselhetőt és kilépett a szobája ajtaján. Ahogy a konyha felé közeledett az illatokhoz beszélgetés hangja kapcsolódott.

- Ted, kérlek, - hallotta Blake anyja hangját. -  Semmi baj nem volt azzal, amit csinált. 

- Tudod jól Margaret, hogy mi itt a probléma és–

- Édesem! - köszörülte meg a torkát az anyja, amikor meglátta belépni a konyhába. - Gyere ülj le, pont most lett kész a reggeli! 

Blake egy pillanatra megtorpant, ahogy meglátta az étkező asztalnál az apját, aki látszólag minden figyelmét a kezeiben tartott újságnak szentelte. 

- Nem akarsz elmesélni nekem valamit? - kérdezte hirtelen az apja, miután Blake leült az egyik székre. Blake épp a narancslé felé nyúlt, mikor a keze megdermedt a levegőben, örült annak, hogy ül, hiszen biztos volt benne, hogy  alába felmondták volna a szolgálatot.

Az anyja visszafordult a pulthoz, jelezve, hogy ebben a beszélgetésben nem akar részt venni. Az apja még mindig az újságra fókuszált, Blake ujjai lassan ráfonódtak a pohárra és érezte, ahogy a konyha megtelik fojtogató levegővel.

- A te helyedben én sem tudnám, hogy mivel kezdjem, - szólalt meg újra az apja. Blake remegő kézzel emelt a szájához egy piritóst és óvatosan beleharapott. A férfi aki vele szemben ült, most végre lerakta az újságot és tekintetét Blakere emelte. - Talán azzal, hogy verekedésbe keveredtél, vagy hogy egy hónapra elzárást kaptál? Esetleg elmondhatnád azt is, hogy mit keresel iskola után abban a koszos autószervízben.

A konyhában nem lehetett mást hallani csak a serpenyőben sülő étel halk sercegését. Blake fel sem mert nézni a tányérjából, amíg az apja újra nem szólt hozzá. Érezte, ahogy sötét szemei lyukat vágnak homlokán.

- Az új gyerekről is megvan már a város véleménye. Kiváncsi vagy az enyémre? 

Blake óvatosan megvonta a vállát és inkább a szájába tömött egy szalonnacsíkot. Szemeivel anyját figyelte, aki amióta az apja beszélni kezdett fel sem nézett a serpenyőből.  

- Szóval? - kérdezte éles hangon az apja, - Tudod, hogy éreztem magam, hogy mástól kellett megtudnom, hogy a Harrington kölyök helyett dolgozol? Mégis van fogalmad arról, hogy milyen megalázó helyzetbe hoztál előtte? 

- Fogalmam sincs miről beszélsz, - húzta ki magát Blake. Az agya ezerrel pörgött azon, hogy mégis hogyan tudhatta meg az apja, hogy dolgozik, amikor már hónapok óta sikerült titkolnia. Mégis ki volt az, aki–

- Blake, ne akard, hogy–

- Ted, kedvesem - tette megnyugtatás képpen a férfi vállaira a kezeit az anyja. - Inkább örüljünk annak, hogy Blake keres egy kis pénzt az egyetem előtt. 

- Van pénzünk, így a lányuknak is van pénze, ezért nem kell elmennie dolgoznia, főleg nem egy szervízbe, - csapott az asztalra Ted, amitől a bögrék és a tányérok aprót ugrottak rajta. A nő elengedte a férfi vállait, Blake pedig undorodva dobta vissza a tányérjára a kezében tartott kenyeret.

- Elment az étvágyam, - állt fel az asztaltól hirtelen Blake, de mielőtt még elhagyhatta volna a konyhát, de az apja megállította. Arcából kifutott a vér, ahogy apja megragadta a csuklóinál fogva és belenézett a szinte fekete szemeibe.