2.1 | Hungry Like the Wolf | Billy Hargrove

day 3

- NEM KELL elmenned orvoshoz, - szólt az iskolanővér Blakehez, miközben még utoljára Billy felszakadt ajkához nyomott egy vattapamacsot, amitől a fiú halkan felszisszent. - Az orrod szerencsére nem tört el, csak zúzódás.

Blake egy székkel arrébb ült a két fiútól, egy jégtömlőt tartva az arcához. Kedve lett volna hangosan felhorkantani a hallottak után, de inkább visszafogta magát.

- Akkor elintézem a telefonokat, - Murphy igazgatónő bólintott egyet az iskolanővér szavaira, aki pár papírral a kezében kisétált az irodából.  

Kínos és nehéz csend ereszkedett a szobára, csak a lélegzetvételek hangját lehetett hallani felváltva Steve fájdalmas szisszentéseivel. 

- Ki akarja kezdeni? - kérdezte az igazgatónő pár perc után és egy mappát dobott az asztalára, majd lemondóan megrázta a fejét. - Senki? Hát rendben, akkor én kezdem, - az igazgatónő egyenesen Billy arcába nézett. - Nem is tudom megszámolni, hogy hányadik figyelmeztetése, mióta elkezdte nálam az iskolát Mr. Hargrove és másfél hete van nálunk! Reklamált Mrs. Kellegen az órai viselkedése miatt, azt is megtudtam, hogy a kosárlabda edzésen a magatartása hagyott némi kivetni valót maga után és nézeteltérése támadt Mr. Harringtonnal.

Mrs. Murphy hagyott egy lélegzetvételnyi szünetet, miközben ujjait összefonta maga előtt az iróasztalon. Billy eközben nem szólt egy szót sem, tekintete acélosan fúródott az igazgató szemeibe.

- Ha ez nem lenne elég, ma el is kaptam, méghozzá éppen a folyamat közben, - kifújta a levegőt, látszott rajta, hogy próbál nyugodt maradni. - Szóval, ha megkérhetném önöket, valaki eltudná magyarázni, hogy mi váltotta ki, avagy mi eredményezte azt, hogy maguknak az iskola folyosóján boxmeccset kell játszaniuk?

- Láthatólag dühkezelési problémái vannak egyikünknek, - dünnyögte Blake alig hallhatóan az orra alatt, miközben ránézett Billyre. 

A fiú most már a térdén ökölbe szorított kezeire fókuszált, miközben állkapcsa megfeszült. Arca nyúzott volt, szemöldökén és az ajkán is felszakadt a bőr.

- Ja, és eléggé rosszul megy neki, az arcunkat elnézve, - mondta Steve, ugyanolyan zilált külsővel.

- Kussolj, Harrington! - tört ki Billy, mire Steve villogó tekintettel fordult felé és ennek hatására mindhárman egyszerre kezdtek el szitkokat dobálni a másik felé.

- Mindenki abba hagyja! - Mrs. Murphy hangjára mind egyszerre csöndesedtek el és az igazgatónő felé fordultak. - Minden egyes elhagyott szóval, amit kiejtenek a szájukon, csak maguk alatt vágják a fát. Nehogy azt higgyék, hogy megússzák ennyivel.

- Mr. Harrington, azt hittem idén sikerül elkerülnie az irodámat. Mintha tavaly már megbeszéltünk volna valamit, ne kelljen megint megismételnünk egy olyan kínos találkozást a szüleivel mint év végén, - emlékezett vissza az igazgatónő, amire Steve lejjebb csúszott a széken és beletúrt a hajába. 

Blake érezte, ahogy Mrs. Murphy tekintete most rásiklott és nagyot nyelt. Még sosem volt az igazgató irodában, sőt még a közelében sem. Sosem csinált semmi rosszat, megpróbálta a legkevesebb feltűnéssel végig csinálni az iskolát, nehogy a szüleit egyszer is valamiért felkelljen hívni. Egészen eddig sikerült.

- Nagyot csalódtam magában Miss Wood - kezdett bele a nő, mire Blake elemelte az orra elől a jégtömlőt. - Az egyik legígéretesebb diák az évfolyamban és pont maga keveredik bele  egy ilyen... - elhallgatott miközben Billyre pillantott, aminek hatására a fiú csak megnyalta ajkait és lehunyta a szemeit. Billy megszokta ezt az érzést, ezeket az ismerős pillantásokat, hogy rajta már nem lehet segíteni. Szemeit marták a könnyek, de összeszorította az állkapcsát és érezte, ahogy körmei belevájnak a tenyerébe.