Kéz a kézben~Befejezett

Amikor a lakók létszáma ismét kilenc volt

Mintha gyűlés lenne, mindenki a nappaliban ült. Reina a könyvébe mélyedve, lábait átvetette a mellette ülő Cody térdén; a kanapé másik felén Tara Rob mellkasára hajtotta a fejét, és a fiú édes kis semmiségeket sugdosott a fülébe; a nagyobb fotelben Jackson ült Sillel az ölében; a kisebb fotelt Will foglalta el, és a karfán Audrey ücsörgött; végül a tv előtt kiterülve Ben feküdt, mellette pedig Cloe. A tv-ben valami vetélkedő ment, azt bámulták bután, amikor megcsörrent egy mobil.
-Reina, a tiéd, nem?-kérdezte Cody, és kivette a könyvet a lány kezéből. A többiek változatlanul a képernyőre meredtek.
-Ismeretlen szám.-közölte Reina, ekkor mindenki rá nézett.
-Vedd fel!-mondta gyoran Audrey, és visszafordult a tv-hez.
-Igentessék? Reina Clemonts.-szólt bele.-Mi? Mi? Miért? Uram, kérem... Nem! Az nem lehet!-sikoltotta és a kanapéra dobta a telefont. Lassan sírni kezdett. Cody beszélt helyette.
-Haló? A...barátja. Igen, mondhatni élettársa. Egy lakásban élünk. Nem, nem lakótárs. Gyereket vár tőlem...Csak mondja mi történt!-kiáltott feszülten. Fél karral a remegő Reina-t ölelte.-Rendben...Átadom neki. Viszhall.-kinyomta a hívást, majd a dohányzóasztalra tette a mobilt. Mindkét karját a lány köré fonta.
-Nem lesz semmi baj. Anyukád jól van, csak...
-Csak elcsapta egy busz!-sikoltott Reina. Erre mindenki felfigyelt.
-Hé! Nézz rám!-Cody megemelte az állánál fogva a lány fejét.-Anyukád felébredt, túlélte, nincs kómában...Elmenjünk a kórházba?-Reina nemet intett, felállt, a szobájába ment, majd alig két perc múlva egy bőrönddel a kezében tért vissza.
-Hová mész, Reina?-suttogta Tara.
-Hazaköltözöm. Majd eljövök a többi cuccomért meg...minden.-intett a barátainak, majd kilépett az ajtón.
Senki nem próbálta megállítani.
Hagyták elmenni.
Nagy hiba.