Kéz a kézben~Befejezett

Amikor a tündér visszatért

Hajnal kettőkor hat helyett hét huszonéves fiatal tántorgott haza kissé részegen és nagyon fáradtan. Volt aki el sem jutott a szobájáig, hanem rögtön a nappaliban ledőlt egy ülőhelyre. Néhányan ajtót tévesztettek, így Rob Jackson szobájába ment be, Jack pedig Robéba. Két józan ember volt csak a társaságban, Tara és Cody. A lány elszállásolta a fiút az üres szobában,majd ő maga is aludni ment.
A kis lakásban csend volt és rendetlenség. Alkohol szag terjengett és a mosatlan edények bűze. Egy árnyalak tűnt fel az egyik ajtóban. Halkan osont végig a nappalin, egészen a konyháig, ahol kinyitotta a csapot és amilyen csendesen csak tudott, elmosogatott. Aztán szépen elrendezgette a könyveket, letörölte a ragacsos dohányzóasztalt, pléddel betakargatta a kanapén alvó személyt, aki a sötétben Benre hasonlított. A tancuccokat kupacokba rendezte, a holdfénynél kibogarászva a neveket. Ablakot is nyitott, ahogy a szobákban is. Egyszerűen nem tudott leállni, kitakarította a wc-t és felmosott a folyosón. Amikor késznek érezte művét, magához vett egy tábla csokit és visszalopódzott a szobájába.

***

-Mi történt itt?-először Bennek tűnt fel a nagy rend. Lassan ébredeztek a többiek: Tara elmosolyodott, Sil csak főzött egy kávét, a fiúk úgy lépkedtek, mintha üvegen járnának. Mindenki egy kicsit másnapos és megelepett volt. Utolsónak Cloe lépett ki szobájából, és csak somolygott. Ben rántottát készített és már Codyval kiegészülve leültek reggelizni. Csönd volt, csak ettek. Más volt ez a mai reggeli. Mindenki tudta, hogy ki képes éjszaka felkelni és kitakarítani, de nem merték kimondani, hátha csak képzelik. Mindenkinek a torkán akadt a falat, amikor a konyhában megjelent egy friss, üde, virágos ruhás, copfos lány. Alig lehetett ráismerni.
-Jó reggelt srácok! Ugye hagytatok nekem is kaját?-teliszájjal vigyorgott a többiekre. Egy tündér, aki éjjel rendet rakott a zűrös lakásban, aki akkor is gondoskodik a többiekről, ha maga alatt van. Codynak torkán akadt a falat.
-Reina Clemonts...-suttogta elképedve.-Már mindnehol kerestelek!-felpattant az asztaltól, és hirtelen karkaiba kapta a lányt, aki elképedt fejjel álldogállt. Tényleg egy tündér volna?