Kéz a kézben~Befejezett

Amikor az apa személye kiderült-vagy mégsem?

Reina már órák óta telefonált a folyosón.
Eközben a nyolc régi bentlakó a két apajelöltet faggatta, izzasztotta. Codyt eléggé megkedvelték, de a másik fiú már alig bírta.
-Ez biztos, Didi?-lépett be még mindig telefonnal a fülén a lány.-Rendben. Köszönöm szépen, mindent. Komolyan. Akkor holnap a teázóban. Puszillak.-majd kinyomta a hívást. Mindenki elhallgatott, és várakozó tekintettel néztek rá. Reina élesen beszívta a levegőt, és kifújta. Nyílt a szája, hogy megmondja az apa nevét. Mindenki feszülten figyelt. Ám mielőtt megszólalhatltt volna, a csengő élesen berregni kezdett.
-Ki az már megint?-toporzékolt. Kicsapta az ajtót és dühösen bámult mr Williamsre.
-Tisztelettel, kisasszony!-kiáltotta.-Hallottam a telefonálását.
Reina csak megforgatta a szemét. Hihetetlenek ezek a szomszédok!
-Gil bácsi, ha nem haragszik...
-A mai fiatalság!-kezdett bele az öreg, majd elslisszolt az ajtófélfát támasztó lány mellett, és már a kanapén ücsörgött.-Még tanuló, és már terhes! Ráadásul azt sem tudja kitől! Bezzeg az én időmben nem is tanultak tovább a lányok, csak a makacs, önfejű fruskák! Otthon maradtak, tanultak főzni, mosni, egyebeket. Aztán, ha szerencsések voltak feleségül vette őket egy tehetős családból származó, férjnek való úriember, akárcsak jómagam. Előbb házasság, aztán gyerek! Ez volt a sorrend, ma is így kéne lennie!-morgott a botjával ütlegelve a földet.
-Mr Williams, higgye el, nagyon hálás vagyok a tanácsáért, de éppen fontos dolgot akartam közölni a többiekkel.-hadarta Reina.
-Lassabban miss Clemonts! A végén megfullad!
-Gil bácsi, lenne olyan szíves és hazafáradna?-fogta könyörgőre a dolgot a lány.
-Nem-nem! Már kíváncsivá tett, hogy ki csinálhatta fel kegyedet! Mondja csak, mintha itt sem lennék!-Reina visszatrappolt a konyhába, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a nappalira, lévén hogy egybe volt nyitva a két helység.
-Tehát.-vett újra mély levegőt Reina.-Cody.-mondta halkan. Minden szempár az említettre szegeződött, aki csak lehajtotta a fejét.
-TUDTAM! Tudtam hogy a sármos újfiú lesz az!-kiáltotta mr Williams. Cloe, aki a legjobban bánt a vénséggel, szúrós tekintettel elhallgattatta.
-Nagyon sajnálom.-suttogta Reina. Odament a fiúhoz és szorosan megölelte.
-Wyatt Clark. AZONNAL TAKARODJ A LAKÁSOMBÓL ÉS AZ ÉLETEMBŐL!-ordította a megszeppent fiúnak.
-M-mi?
-MI A F*SZÉRT NEM TUDTÁL GUMIT HÚZNI?! HM?!-a lány könnyekben tört ki. Az utolsó szavakat már hüppögve mondta. Cody megfogta a kezét és visszahúzta a mellkasára.
-Reina! Pont ezért jöttem! Hogy elmondjam, NEM VOLTAM FENT ABBAN A LAKÁSBAN!-kiáltott vissza a fiú. Kijelentését döbbent csend követte.
-De...de...Didi biztos volt benne...-dadogta Reina.
-Akkor...-kezdte elhűlve Tara, de nem tudta befejezni a mondatot, mert a torkára fagyott a szó. Mr Williamsnek volt annyi lélekjelenléte, hogy befejezze a kérdést.
-Mégis ki az apa?