Égi Lángok

Késésben

-Ruth! Ruth!-ébreszgettem a lányt aki több mint 15 perces késésben volt.- 8 óra múlt 15 perce! Nem fogsz elkészülni!

-Még csak 5 percet...

-Istenem...-fordultam el az orrnyergemet masszírozva.- Nem akartam ehez folyamodni...

Kinyitottam az ablakot és kiordítottam.
-Lewiiiiiis!!! Reggeli!!!!

Lewis erre mindig gyorsan jön. Most sem csalódtam benne. Ott ült 10 mp múlva a kis fehér szőrgolyó.

-Okos cica!- simogattam meg, mire dorombolt nekem. -Figyelj Lewis! Ha most rá fekszel Ruthra, akkor extra finom reggelit készítek neked!

A cicamica rögvest rá ugrott a horkoló Ruthra, aki erre elkezdett úgy prüszkölni, hogy nem csak magát verte fel, de Lewist meg le verte.

-Vi... *hapci* inne... *hapci* ezt a... *hapci* macsk...- rögtön megértettem hogy Lewis már nem kell tovább.

Nevetgélve oda dobtam Ruth egyenruháját az ágyra, majd felkaptam a kezembe a cicát és kimentünk a szobából.

-Nagyon jó fiú voltál!- simiztem meg, majd kivettem a hűtőből egy tonhalas konzervet aminek a tartalmát Lewis kis tányérkájára raktam.

A cica dorombolt bárat hálája jeléül és neki fogott az ízletes lakomához.

-Linde, elkésel.-hallottam meg mögülem Brian mély hangját.

Amikor a cica meglátta a fiút (még a reggeliét is befejezve!!!!) oda futott hozzá és elkezdett rá fújni és támadni.

Brian csak lenézett és boldog szemekkel ezt mondta.
-A tied ez a macska?

-Nem igazán. Csak én etetem néha.

-Hm... akkor biztos hívod valahogy...

-Hát,- elgondolkodtam wgy pillanatra.- Lewis néven szólítom.

-Akkor úgy hívod mint egy embert.

-Igen.-megvakargattam Lewis állát és folytattam.- Nem rudom rendesen elmagyarázni de... Olyan, mintha legbelül, lélekben ő is egy lenne közülünk.

Egy pillanatra Brian elgondolkodott.
- Azt megfigyelhettük hogy a te megérzéseid nagyon kifinomultak de ez...

Felkacagtam.
-Tudom, tudom. Egy megbolondult macskás lány vagyok.

Ezen Brian szeme is nevetést tükrözött.

-Te jó ég!-néztem riadtan az órámra.- Már így is elkéstem!Brian te majd hozd Ruth a termünkbe. Most rohanok!

A cicára pillantottam aki már nem is volt ott. Hhh.... Még nem szoktam hozzá a terepoltálódó macskához.

A folyósón visszhangozva kopogott a cipőm sarka. Francba! Már itt is kihalt a légkör. Persze, hisz 5 perce becsöngettek. De várjunk csak...

*Kopp* *kopp* * kopp* m

Még egy valakinek kopog a cipője sarka.

-Biztos ő is elkésett.-suttogtam magam elé.

Hirtelen megpillantottam a hang irányában pár hófehér tincset elsuhanni a fordulónál. Nem tudtam hogy a tulajdonosa fiú vagy lány volt. De ezen sem töprenghetek sokat hisz "máris" a termemhez értem.

Beosontam csendben, és leültem a helyemre. Valamiért amikor azokat a fehér tincseket láttam dezsávű érzés fogott el. Miért éreztem ezt?

》》》》》》》》》》》》》》》》》》
Helcsike! Igen, ismét késés de itt vagyok, nem haltam meg.😅 Viszont ha szeretnél még hasonló izgi részeket akkor votolj és tippelj kommentben hogy kié lehetett a fehér tincsek.

XOXO: Rose_Silver333