Veled maradok örökké

2.

Reggel hamarabb felkeltem mint Mikey. Kibújtam a karjai alól és lementem a konyhába. Mivel tudom, hogy mi a kedvenc reggelije ezért azt csináltam neki. Tükörtojás, és édességnek a kávé mellé, egy kis túrófánk. Miközben főtt le a kávé, elővettem a csészéket. Mikor kinyitottam nyúltam a csészéhez annyit éreztem, hogy valaki megfogja a derekam. Mikey volt a bűnös. Éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog. Férfias hangjával így szólt:
- Mondd csak Brook!? - fogta meg mindig a derekam - Te igazán szeretsz?
- Hogyan kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy szeretlek!! - mosolyogtam rá.
- Én is szeretlek! - és azzal a lendülettel közelebb lépett hozzám és hosszasan megcsókolt.
A szívem már teljesen a torkomban dobogott. Már a számban éreztem a szívem.
- Gyere enni! A kedvenced van az asztalon! - húztam magammal az asztalhoz.
- De suki vagy! - adott puszit a kezemre.

Éves után leültünk a nappaliba, hogy nézzünk valami értelmes műsort, de ez kudarcba fulladt. Semmi értelmes nem volt a Tv-ben.
- Szívem mondj valami értelmes filmet amit nézhetünk!! - kiabáltam fel neki a szobába.
- Nincs ötletem! - válaszolt vissza.
Kikapcsoltam a TV-t és felmentem hozzá. Amikor benyitottam, csak annyit láttam, hogy pakol.
- Mit pakolsz? - néztem rá.
- Elmegyek... - folytatta a pakolást.
- Hova? Most itt hagyol? Ennyi volt? - lábadt könnybe a szemem és aggódtam.
- Dehogy te butus! - mosolygott. - Csak apám visz engem bemutatni a csajához. Vagyis, már a nevelőanyámhoz.
- Már azt hittem, hogy vége... - kezdtem el sírni.
- Istenem!! Dehogy, te kis butus! - ölelt át - Ssshhh... Ne sírj, okés? Én nagyon szeretlek és ígérem, hogy minél hamarabb vissza tudok jönni!
- Okés. - borultam a vállára.

Az ajtóban álltam és néztem ahogyan elmegy.
- Vigyázz magadra szívem! - támasztottam az ajtófélfát.
- Okés! Nemsokára itt leszek!
Azzal, a nagy ködben a kocsijával eltűnt.
Nemsokára megérkezett anya. "Örültem", hogy újra hallahatom az ellenségeskedését.

- Szia.- mormogtam.
- Na! Mi ez a letörtség szívem? - ült le mellém.
- Mióta nevezel te engem szívemnek? - csodálkoztam - Úgy tudtam, hogy te nem szereted a melegeket. Márpedig én az vagyok!
- Csak, hogy tudd. Én szerettelek és most is szeret...
- Akkor miért ellenkeztél? Hmm? Ha szerettél és szeretsz akkor miért nem hagytad, hogy önmagam legyek? - vágtam a szavába.
- Mert én szerettelek volna megvédeni attól, hogy ne csúfoljanak orrba-szájba! - emelte fel a hangját.
- Jó! És ezt akkor nem lehetett volna elmondani?? Inkább hozzám se szoltál. Értelek...
- De, fiam! Mostmár elfogadlak úgy ahogy vagy. Értsd meg, hogy szeretlek! - nézett mélyen a szemembe. - Nem szeretnék több viszályt köztünk. Inkább, mesélj nekem, mi volt addig amíg nem voltam itthon??
- Semmi különös. - pirultam el.
- Naa! Csak volt valami!? Látom rajtad. - húzta ki belőlem a szót.
- Na jó... De ígérd meg, hogy nem leszel ideges.
- Ígérem!
- Összejöttem egy fiúval. - néztem rá.
- Ohmm... Gratulálok. Érezzétek jól magatokat együtt.

Ezzel a mondattal a beszélgetés lezárult. Azzal a lendülettel fel is állt mellőlem.
- Nemsokára jön Adam (anya pasija) és a fia! Ide költöznek. Öltözz fel.
- Megyek!
- Akár át is hívhatod a barátod!
- Neki most nem jó. Családi ügy miatt nem tud eljönni.
Felmentem a szobába és átöltöztem. Aztán elgondolkodtam, hogy a fia hol is fog aludni. Nekem van egy kétszemélyes ágyam, azon aludhat velem, de ha átjön Mikey akkor valakinek a földön kell aludni. És az nem Mikey lesz.
Nemsokára csöngettek. Anya ajtót nyitott. Adam és a fia volt az. Oda mentem én is és lefagytam. Nem hiszem el. Mikey Cobban a tesóm lesz?

- Fiam mutatkozz be! - mondta anya.
- Helló! Brooklyn Wyatt Avraam Gibson (lehet hogy rosszul írtam sry). Nektek Brooklyn. - mondtam Adamnek és Mikeynak miközben kezet fogtunk.

- Adam és Mikey! - mondta anya.
- Hallgatunk...
- Szeretném letisztázni még mielőtt baj lenne... Brooky meleg.
- Én nem vagyok ellene. - mondta Mikey.
- Mikey is az! - mondta Adam.
- Akkor nincs semmi baj velem ugye? - tudtam, hogy Mikey nem fog elítélni.
- Akkor fiúk! Menjetek fel kicsit ismerkedni. - mondta anya.