A magányos király első szerelme

4. Fejezet

E kérdés hallatán arcomba szökött a vér. Szívem egyre hevesebben kezdett verni, ahogy a gyerekes, mégis aranyos arcát bámultam. Egyre melegebb volt. Hinata csak egy értetlen tekintettel megajándékozva várta válaszom.

- Jól vagy Kags? - kezdett aggódni a törpe.

- Hagyjál békén! - förmedtem rá, majd kiviharoztam a szobából elmormogva egy kisebb káromkodást.

Elcsesztem... Rohadtul elcsesztem... Nem merek a szemébe nézni. Remélem megbocsát...

Vöröses arccal feküdtem le a kanapéra. Még mindig kavarogtak bennem a vegyes érzelmek. Anyukám szerint a legjobb, ha minél előbb bocsánatot kérek. Legalábbis régen ezt mondta. Amikor még mindig velem volt. A mai napokban csak hónaponta látom. Vagy még rosszabb, amikor évente. Mivel apa meghalt, anyának kell eltartani engem és mindent fizetni. Már gondolkoztam azon, hogy én is dolgozni kezdek, de eddig ezt a röplabda miatt nem valósíthattam meg. Kezdek aggódni miatta. Viszont most Hinata jobban érdekel.

Hangos gondolataimat egy kisebb csörömpölés zavarta meg. Hirtelen felkapva a fejemet, torkomban dobogó szívvel és remegő kézzel kerestem szememmel a tettest. A sötétben semmit nem véltem észrevenni, így óvatosan feltápászkodva elkezdtem tapogatózni a villanykapcsoló után. Lassan odalopakodtam a konyhába, de sehol senki. Ekkor éreztem egy kezet a lábamon. Ijedt tekintettel fordultam meg. A törpe ártatlan szemekkel nézett vissza rám.

- Hi-Hinata? - néztem furán a fiúra, aki a lábamat simogatta, ezzel zavarba hozva.

- Kageyama! Gyere aludni - folytatta tevékenységét egy kajla vigyor kíséretében.

- Eh? - akadtam ki a kijelentésére.

Azt hittem utál...

- Akkor jössz? - karolta át a derekam.

- I-Igen... - mondtam megszeppenve.

Hinata megfogta a kezem és berángatott a szobámba, ahol már a meleg és puha ágy várt.

- Akkor jó éjszakát! - fordult meg és már horkolt is.

Fura...

*

- Kageyama, figyelj! Beveszed az egészet a szádba és nyalogatod. Utána elkezded harapdálni, míg a folyékony ki nem jön. Azt ízlelgeted és lenyeled! Ilyen egyszerű megenni egy dínós rágót! - magyarázott.

Arcom vérvörös volt. Hihetetlen, hogy ilyen könnyen mondta ezt.

- Tessék! Kóstold meg! - nyomta kezembe az előbb említett ragadós dolgot.

- Meg nem eszem ezt a szart! - adtam vissza neki háborogva. - Inkább veszek tejet!

- Hát jó... De egyszer úgyis ráveszlek! - vette be az összeset a szájába. Mást is bevehetne... MIVAN?! NEM!

- Lázas vagy? - aggódott a fiú, ahogy rám nézett.

- NEM! NEM ÉN! INKÁBB VEGYÜK MEG A ROHADT LÖTTYÖT! - keltem ki magamból.

- Ejne, Kags! - vigyorgott csipkelődősen. - Miken jár az eszed? - kuncogott.

- AZ ÉG VILÁGON SEMMIN IDIÓTA! - kiabáltam rá, majd bementem a boltba, őt otthagyva.

- Várj meg! - loholt utánam.

- Akkor siess! - ezzel beléptem, ahova szerettem volna.

- Mit veszünk? - érdeklődött.

- Te semmit! Kivéve, ha van pénzed! - vettem ki a hűtőből tejet.

- Azt hittem, hogy te csak az automatából veszed ezt! - hagyta figyelmen kívül a kijelentésem.