A kirekesztett (H. S. & 1D)

1. rész

A nevem Beka. 16 éves vagyok és az életem maga a pokol. De kezdjük az elején.
Középiskolába járok amivel semmi gondom nem volt egészen a múlt hétig. De múlt hét szerdán az életem vett egy hatalmas fordulatot. Kezdve azzal, hogy a 'barátnőim' 3 hete minden ok nélkül kirekesztettek. A lányok közül két barátnőm maradt Bella és Kriszti. Velük mindig is jóban voltam és szinte sosem vesztünk össze vagy ilyesmi. Azóta, hogy a többiek kirekesztettek velük és a fiúkkal vagyok szünetekben meg úgy általában. Nagyon jól kijövünk sokat nevetünk és minden szuper. Volt.... Egészen múlt hét szerdáig. Addig a napig a lányok csak piszkáltak, csúfoltak meg ehhez hasonlók de azon a napon....

Múlt hét szerdán

Reggel az ébresztő órám borzalmas hangjára keltem, majd miután kikászálódtam az ágyból és összeszedtem magam levánszorogtam reggelizni. Úgy álltam hozzá mindenhez, hogy ez is csak egy olyan nap lesz mint mind. Piszkálnak, nem hagynak békén stb. Mivel ma nem volt tanítás de be kellett menni fogtam a táskám amibe beleraktam a könyvem, a fülhalgatóm, a telefonom, majd elindultam. Mikor beértem az osztályba rögtön kaptam pár alufólia labdát és beszólást, de hát mit csináljak? Néha le kell nyelni a békát. Ha reagáltam volna csak még jobban felbátorodnak így csak csendben odamentem Krisztihez, Bellához és a fiúkhoz.
-Sziasztok - köszöntem miközben levettem a kabátom.
-Szia - köszöntek vissza mind.
Ha jól értettem épp azon ment a röhögés, hogy Krisztián tegnap fizikán puskázott és lebukott.
Már dél körül járt az idő amikor rájöttem, hogy nem is hoztam kaját így elmentem a büfébe és vettem egy szendvicset. Visszafelé igyekeztem és már a terem elé értem amikor Marci szólt hozzám.
-Én a helyedben nem mennék be - mondta és láttam rajta, hogy komolyan beszél.
-Mi történt? - kérdeztem de már tudtam, hogy nagy a baj.