Bekát a 'barátnői' sose szerették. Mindig ott ártottak neki ahol tudtak. Viszont, mikor ezt Beka már végképp megelégelte, a barátaival összepakoltak és felszálltak arra a repülőre, ami elvitte őket a gondok elől. El, négy őrült, vicces, bolond srác...
Így történt, hogy most a Londonba tartó repülőn ülünk és várjuk, hogy megérkezzünk. Miután a múltkor nálunk beszélgettünk rájöttem, hogy úgy se tudunk mit csinálni és így jött az ötlet, hogy utazunk. A szülőket könnyű volt rá venni, hamar belementek, az igazgatónak meg azt mondtuk, hogy tanulmányi kirándulás lesz és erre nem tudott nemet mondani. Ezek után mindenki villám tempóban kezdett el pakolni és készülődni a következő 1 hónapra amit Londonban töltünk. A többiek még indulás előtt megkérdezték tőlem, hogy mért pont Londonba megyünk. Ez egyszerű. Londonban él egy nagyon jó barátom akinél a következő hónapot tölteni fogjuk. Ez pont jól jött mert utoljára két éve találkoztam vele.
Leszállás után megkerestük a csomagjainkat és hívtunk három taxit. Igen, mind eljöttünk szó sem volt róla, hogy valaki ott marad így viszont egy kicsit sokan vagyunk. Bemondtuk a címet és el is indultunk. Senki nem volt beszédes kedvében így néma csendben ültünk és néztük az elsuhanó tájat. Mikor oda értünk kifizettük a fuvart majd a csomagjainkat cipelve igyekeztünk a ház felé. Hirtelen megtorpantam mert megláttam, ahogy felénk közeledik és szó nélkül oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam. -Szia Beka!- köszöntött. -Szia Harry! - köszöntem vissza. Tényleg... lehet, hogy elfelejtettem elmíteni, hogy a bárátom akinél a következő hónapot tölteni fogjuk Harry Styles. Miután elengedtem rájöttem, hogy attól hogy én ismerem Harry-t a többiek nem. -Harry, ők a barátaim akikről beszéltem. Bella, Kriszti, Márk, Levi, Kristóf, Marci, Milán, Gábor és Máté. -Nagyon örülünk a találkozásnak - mondták a többiek. -Szintén. -Harry - szóltam neki mire rám nézett. - A többiek? Csak befelé intett így több se kellett berohantam a házba. Mikor először találkoztam Harry-vel, bemutatott a banda többi tagjának is. Nagyon hiányoztak a srácok, régen amikor itt voltam mindig sokat hülyültünk. Láttam, hogy a kanapén ülnek és tv-t néznek. Halkan oda osontam mögéjük majd beugrottam a szabad helyre közöttük. -Mit nézünk? - kérdeztem mire mind felém néztek. Muszály volt elnevetnem magam mert olyan értetlen fejet vágtak, hogy az már képtelenség. Louis kapcsolt először (gondolom leesett neki, hogy tényleg ott vagyok) és odajött, hogy megöleljen. Ekkor a többiek is észbe kaptak és Lou-t utánozva ők is megöleltek. -Mit csinálsz te itt? - kérdezte Liam. -Nem is örültök nekem? - kérdeztem tettetett sértetséggel. -Dehogynem, csak május eleje van és neked ha jól tudom iskolában kéne lenned. -Kéne de a következő hónapot itt töltjük - meséltem nekik ujjongva. -Mi ez a többesszám? - kérdezte Niall. -Nem egyedül jöttem. Az osztálytársaimmal. Ekkor meghallottam a hangjulat az ajtóból és oda fordultam. Nos, ha eddig nem döbbentek le teljesen attól, hogy Harry a régi legjobb barátom, akkor most a One Direction másik három tagjának jelenlététől padlót fogtak. Egyikük se szólt egy szót sem csak nézték a srácokat. -Szintem itt az ideje, hogy felvigyük a csomagokat a szobákba- mondtam megtörve a kínos csendet. -Szerintem is - mondta Harry. Ezután Harry utasítására mind elindultunk az emeletre, hogy elfoglaljuk a szobákat. Én még beszélgettem egy kicsit a srácokkal majd én is elindultam föl az emeletre. Ekkor vettem észre, hogy nincs több szoba. A háromágyast elfoglalta Márk, Marci és Máté, az egyikben Bella és Kriszti volt, a másik kettön pedig Kristóf, Levi, Gábor és Milán osztozott. Ekkor lépteket hallottam magam mögül és szembe találtam magam Harry-vel. -A többiek elfoglalták a szobákat. - mondtam. -Nem mindet - erre odakaptam a fejem. -Emlékszel a régi szobádra? - kérdezte mire csak homlokon csaptam magam. Hát persze. Nekem saját szobám van. Régen olyan sokat voltam a fiúknál, hogy kialakítottunk nekem es saját szobát. -Teljesen ki ment a fejemből - momdtam majd elindultam a szobám felé. Bementem Harry szobájába majd a két ajtó közül a jobb oldalit nyitottam ki és beléptem a szobámba. Igen, Harry szobájából nyílik az enyém. Nem tudom miért azt választottuk nekem de nem fontos.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy beléptem előtörtek az emlékeim. A nyarak amiket itt töltöttem, a sok hülyülés és minden amit itt kellett hagynom hérom éve amikor kezdtem a sulit. Nagyon hiányzott minden. Nem csak a srácok hanem az itt lét, az őrültség. Ilyen kor egyáltalán nem érzem magam átlagosnak. Bepakoltam a szekrénybe és kiraktam mindent a bőröndből majd elindultam, hogy megnézzem a többieket. Kiléptem az ajtón amikor valami keménynek ütköztem. Elvesztettem az egyensúlyom és ha Harry nem kap el, elestem volna. -Jól vagy? - kérdezte. -Igen. - mondtam miközben belenéztem a szemébe.
