Bekát a 'barátnői' sose szerették. Mindig ott ártottak neki ahol tudtak. Viszont, mikor ezt Beka már végképp megelégelte, a barátaival összepakoltak és felszálltak arra a repülőre, ami elvitte őket a gondok elől. El, négy őrült, vicces, bolond srác...
Reggel arra ébredtem, hogy elzsibbadt a karom, és fáj a nyakam. Mikor a szemem hozzászokott a fényhez akkor vettem észre, hogy az ágyamon ülök, hátamat a falnak döntve és a fejem Harry vállán van. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt. 8:54. Úgy döntöttem ideje felkelni. Harry még mélyen aludt így úgy döntöttem nem keltem még fel. Miután összeszedtem a ruháimat és felöltöztem le elindultam le kaját csinálni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor leértem legnyagyobb meglepetésemre nem egyedül voltam. Liam a pultnál ült, nekem háttal. Szokatlan volt, hogy ilyen "korán" ébren van valaki rajtam kívül. -Jó reggelt! - köszönök neki, mire felkapja a fejét és rám néz. -Jó reggelt! - köszön vissza. -Hogy-hogy ébren vagy? - kérdezem, mert zudom, hogy Liam képes lenne egész nap aludni, de most mégis itt ül. -Nem tudtam aludni. -Értem. Neki álltam a reggelinek. Úgy döntöttem, hogy ma nem bajlódok olyan sokat vele, így sima szendvicseket csináltam. Liam-al néha váltottunk pár szót, de most egyikőnk sem volt beszédes kedvében így lényegében én csendben csináltam a szendvicseket, ő pedig folytatta amit eddig is csinált. Idő közben beborult az ég és elkezdett esni az eső is. Remek! Akkor ma se megyünk sehova. Közben elkészültem a szendvicsekkel, majd elindultam fel, hogy felébresszem a csapatot. Mikor felértem Harry épp akkor lépett ki az ajtón. -Jó reggelt, alomszuszék! - köszöntem neki, mire csak egy mosolyt kaptam válaszul. - Szendvics az asztalon. Bementem a szobába és előhalásztam a lejátszómat. Már épp elakartam indítani a számot amikor meggondoltam magam. Hisz esik az eső és úgyse mennénk sehova. Visszatettem a lejátszót a helyére majd lementem a fiúkhoz reggelizni. -Jó étvágyat - mondtam a fiúknak, majd leültem melléjük. -Neked is - mondták kórusban, majd Harry folytatta. - A többiek? -Esik az eső, had aludjanak - vontam meg a vállam. Csendben ettünk, majd miután végeztünk, rájöttünk, hogy nem igazán tudunk mit kezdeni magunkal. Jobb híján felmentünk a netre, bár ez se volt valami érdekes. A percek óráknak tűntek a csendes házban, néha váltottunk csak pár szót, igazából mondani valónk sem volt sok. 10:30-kor a nappaliban ültünk, 10:32-kor a konyhában, 10:35-kor az èkezőben, 10:36-kor az szobámban, 10:37-kor Harry-ében, 10:40-kor Liam-ében, 10:42- kor pedig újra a nappaliban. Ez így ment egy darabig, majd miután tényleg azt gondoltuk, hogy itt a vég és az unalomba fogunk belehalni, jött az ötlet, hogy énekeljünk. Ezt mind jó ötletnek tartottuk, mert mást úgyse tudtunk csinálni. Én Liam-mel mentem a zongorához, Harry hozta a gitárt, majd mikor mind meg voltunk elkezdtük játszani a Little thigs-t. Az elejét Harry, a refrént közösen, a közepét Liam, a végét pedig én énekeltem. Ezt követte a Fireproof, majd a Why don't we go there.
