A kirekesztett (H. S. & 1D)

22. rész

A múlt hét eseménydúsan telt. Gemma és Lottie még egyszer meglátogatott minket és megígérték, hogy a nyáron mindenképp átjönnek még. A többiek 3 napra rá haza utaztak így öten maradtunk a házban, ami most sokkal csendesebb lett. Mielőtt még elmentek csináltunk egy képet amin mind rajta vagyunk, majd mindenkinek elküldtem és instagrammra is feltettem, ahol mindenkit megjelöltem. Így sose felejtük majd el ezt a hónapot (bár nehéz is lenne). Azóta viszont egyedül lakok 4 fiúval és igen csak nagy problémák vannak. Szerintem még életükben nem találkoztak a porszívóval, nem tudnak rendet rakni és főzni se, így ez mind rám marad. Jó a főzésben néha besegít Niall. Olyanok mint 4 nagy gyerek, csoda, hogy a cipőjüket be tudják kötni. Ráadásul most a házban "garázdálkodnak" mert az eső egy hete megállás nélkül esik. Mit ne mondjak kezd egy kicsit bezártság érzetem lenni. Már nem tudunk mit csinálni. A medence unalmas, a neten nincs semmi új és nincs olyan dal a világon amit ne játszottunk volna már el kétszer. Épp a szobámban ültem amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Kriszti neve villogott.
-Szia Beka! Ki vagy hangosítva - szólt rögtön Kriszti, így gondoltam, hogy Bella is ott van.
-Sziasztok!
-Fú, miről maradtál le. Tegnap amikor bementünk az osztályba, az a csapat idióta várt ránk, pontosabban rád. Gondolom látták a képet és most emészti őket az irigység. Rögtön minket kezdtek kérdezgetni, hogy hol vagy - mesélt Bella. Kínosan felnevettem.
-Ez komoly? Azok után amit csináltak azt hitték, hogy majd "puszipajtások" leszünk? Szánalmas.
-Az.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd letettük mert menniük kellett. Gondoltam eleget fetrengtem már, így összeszedtem magam és lementem a fiúkhoz. A nappaliban találtam őket, amint épp GTA-znak.
-Sziasztok! - köszöntem nekik, de mintha a falnak beszélnék.
-Louis csaltál! - kiáltott fel Niall.
-Nem igaz! Csak jobb vagyok nálad, ennyi!
Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből óriási vita kerekedett. Mind a ketten a magukét hajtották, végül Harry és Liam szedte szét őket.
-Fejezzétek be - szolt rájuk Harry.
-De ő kezdte! - kiabálta be egyszerre a két jó madár. Mondtam már, hogy úgy érzem magam mintha egy óvodában lennék?
-Elég legyen, már fáj a fejem tőletek! Hány évesek vagytok? - szólt rájuk már Liam is, mire duzzogva csendbe maradtak. Ez tényleg az óvoda. Hosszas duzzogás után végre kibékültek és így, hogy újra szent a béke folytatták tovább. Mivel meguntam, hogy ott ülök és nézek, csináltam magamnak egy szendvicset és felvonultam a szobámba. Miután becsuktamagam mögött az ajtót, beültem az ablakba majd, elindítottam az Another World-öt. A zene halkan szólt, miközben az ablakon legördülő vízcseppeket néztem és gondolkoztam. Ez alatt az egy hónap alatt szinte felfordult az életem. Már nagyon hiányzott ez a négy fiú, hogy felfordulást okozzanak, hogy megnevettesenek, hogy törődjenek velem és, hogy törődjek velük. A sok rossz után ami otthon történ, jó elfelejteni és nem csinálni mást csak hülyülni. Ők eltudjál velem felejtetni minden bajom és jó kedvre deríteni. Úgy is mondhatnám, hogy ők a fény a sötétben. Bármennyire is nyálasan hangzik ez, igaz. Amíg nem jöttem ide, nem is tudtam, hogy mennyire hiányoznak. Niall, Liam, Louis de legfőképp Harry. És így belegondolva, úgy érzem Harry-vel szorosabb a kapcsolatunk, mint bármelyik fiúval. Még nem tudom, mi ez és miért van, de biztos vagyok benne, hogy ki fog derülni.