Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 18 -

A hétvége pont olyan rémes telt el mint az a este. Mivel a telefonomtól megszabadultam és minden kommunikációhoz szükséges dolgot hanyagoltam mert senkire nem voltam kíváncsi igy csak a szobámra rá ülő csend maradt nekem. elsőnek úgy gondoltam hogy kicsit se férfiasan végig nézem az összes rémesen tragikus romantikus filmet fagyival vagy leiszom magam de egyik se tűnt értelmes megoldásnak igy maradt nekem a csend és a magány... Vagyis maradt volna ha a kis új jövevény nem követett volna minden hova és hagyott volna alkalmat arra hogy egyedül lehessek és nem ép öt gyömöszölgessem és szolgáljam. igen szeretettre éhes egy dőg de már imádom. valahogy az ő társasága megnyugtató és igen most jöttem rá hogy macskákkal fogom körbe venni magam. Mindenki a nagy családot a szerelmet és sikeres karriert képzeli el magának és a boldog életet. Én meg, meg elégszek 3 macskával is nekem ennyi bőven elég. Tudom alacsonyak az igényeim. És hát mi lehet jobb egy rémes hétvégénél egy újabb hétfő ahol mindenki ott lesz, király. Mikor ki kászálódtam az ágyból és elindultam megnézni a fürdőbe hogy menyire is nézek ki ramatyul. Amikor bele néztem a tükörbe megijedtem egy pillanatra a szemeim bedagadva és vörösek voltak a sok sírástól. Nagy nehezen embert faragtam magamból és próbáltam felkészíteni magam lelkileg arra hogy mi fog rám ma várni. És hogy erösnek kell lenem és szembe kell néznem mindenkivel ezekkel a gondolatokkal sétáltam a suli felé. Mit sem törődve azzal hogy páran megbámulnak és össze súgnak a hátam mögött. amikor beléptem a suliba a legjobb párost láttam meg először, természetesen Amyt és Zachet ahogy együtt röhögnek valamin majd amikor meglátnak még jobban. Szánalmasak ez volt az első gondolatom róluk majd tovább sétáltam egészen az első órám helyszínéhez ahova amikor be léptem mindenki el csendesedet és néztek. De ez se nagyon zavart le vágódtam a szokásos helyemre az ablak mellé és rájuk se szenteltem több figyelmet. Csak néztem ki a az ablakon nem törődve a suttogásokkal a mutogatásokkal és az hülyébbnél hülyébb újabb pletykáktól és variációktól. Ezeket elviselni még nem is volt nehéz mert kizártam a világot körülöttem egészen addig míg a folyosón nekem nem jött Zach és fel nem lökött.

- hoppá olyan kis apró vagy hogy nem láttalak-nevetett ki - de most legalább ott vagy ahol lenned kell a padlón- elkezdek körénk gyűlni az emberek- felsegítenélek de nem érdemled meg.- erre megláttam Briant a mai nap először. aggodalom volt az arcán és ő sem nézet ki túl fényesen oda lépet mellém és nyújtotta a kezét de el ütöttem és fel tápászkodtam egyedül. ép távoztam volna mikor megfogta a karomat

- beszéljünk- mondta de leráztam magamról a kezét

- Csak nem baj van a paradicsomba?-kérdezte nevetve Zach- mire én nem válaszoltam csak próbáltam ki kászálódni a körénk gyűlt ember tömegből de nem nagyon engedtek el. hirtelen egy nagy hú-zás kezdődött el és amikor a hátra néztem pont elkaptam azt a pillanatot ahogy Brian bevert egyet Zachnek majd elkezdtek dulakodni és verekedni. Majd a következő pillanatba szét szedték őket Zachnek folyt a vér a szájából Brian meg kapot egyet a szemére és ment továbbra is az ordibálás.

- na mi van Ethan már a kis pasidnak kell megint megvédenie mert egyedül már nem megy? jaj de kis romik vagyunk - kezdet el kiabálni Zach - ahhoz képest hogy pár napja még zokogtál hogy elvette a szüzességed és kihasznált már nagy váltás ez. - mutatott ránk. erre a mondatára Brian megint bevert neki egyet de ezt pillanatot pont el kapta az egyik tanár és mind a hármunkat bezavarta az igazgatóhoz. szuper már csak ez hiányzott ezzel a kettővel ott ülni szerencsére miután elmondtam hogy én nem csináltam semmit vissza engedtek órára. míg a másik kettő ott maradt és folytattak továbbra is a veszekedést szerencsére már az utolsó órám volt és hát mi más mint az egyetlen közös órám Briannel.... reméltem hogy nem szándékozik be jönni a magyar tanár egész végig szuggerált úgy érzem beszélni akar velem a múlt heti elmaradt beadandóról. na de én nem szerettem volna igy az órát figyeltem hogy mikor lesz pont vége hogy eltűnhessek innen is.... Természetesen mindenki hallott a folyosón történt incidensről így még inkább a figyelem közép pontjába kerültem. az osztály egy része megvetően nézet rám és röhögtek míg a másik része legalább csak suttogtak és mutogattak rám. Amikor meghallottam a csengő megnyugtató hangját, mielőtt felpattanhattam volna a tanár már mellettem ált mintha olvasott volna a gondolataimba és a vállamra tette a kezét hogy én el nem tűnők onnan míg meg nem hallgatom, egy sóhajtás után durcásan néztem rá mire kaptam tőle egy mosolyt és intett hogy kövesem az irodájában. Nosztalgikus érzés fogott el hisz mostanában elég sokat tartózkodtam itt. Okolhatnám a tanárnőt is hogy az ő hibája hogy össze zárt engem azzal a seggfejjel de nem tudhatta hogy ez lesz. Vártam hogy bele kezdjen a mondani valójában hogy utána végre el tűnhessek innen, percekig csak néztük egymást majd végül megszólalt.

- Nos hallottam egy két dolgot rólatok,,,- kezdet bele mondani valójába - sőt a folyosós incidensről is tudok- itt bele nézet a szemembe - tudod Briant gyerek kora óta ismerem nem rossz gyerek csak magányos és néha meggondolatlanul cselekszik.... És tudom hogy most hallani se akarsz róla. és én nem is szeretnélek meg győzni hogy hallgasd meg. Csak annyit szeretnék mondani hogy hallgass a szívedre és ha nagyon ki szeretnéd önteni a lelked valakinek akkor nekem megteheted- mosolygot újból rám - na meg a közös feladatol el tekintek, de szeretném hogy írj valamit egyedül amit majd beadsz mint év végi project munka. mert elég tehetséges vagy és nem szeretném ha ez után abba hagynád mondjuk egy rossz emlék/érzés miatt.

- gondolom nincs más választásom- sóhajtottam- de én választom ki hogy miről írjak ugye?

- igen szabad kezet kapsz, bízok benned tudom hogy tökéletesen fogod ezt is megoldani!

- szerintem maga az egyetlen aki még bízik bennem-jegyeztem meg szomorúan

- szerintem meg van még más is. na de nyomás- hessegettet el

mikor ki léptem az ajtón és sétáltam kifelé a suliból hirtelen már megint Brian támadott le

- te sose hagysz nekem nyugtot?

- addig nem, amíg meg nem hallgatsz!

- mégis minek kéne? megint megjátszanád magad vagy elő állnál egy talán hihető magyarázattal vagy csak nem szerelmet vallanál? mert ha ezeket akarod akkor csak szolók ezzel el késtél. gyűlöllek- löktem meg és folytattam tovább az utamat amikor elhaladtam mellette suttogva megjegyezte.

- pedig tényleg szerelmes vagyok beléd,,,,,