Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 12-

A földön ülve vegyes érzések kerítettek hatalmukban. Az egész napos események peregtek le a szemeim elött újra és újra, mint egy rém álom ami soha nem érne véget. egyik pillanatba még Zach elött álltam utána már Briannel veszekedtem nagyon sok ideig ülhettem a földön a gondolataimba feledkezve mert már a könyvtárért felelős biztonsági őr zavart ki hogy miattam nem tudnak bezárni. észre se vettem hogy már ennyi az idő és haza kellene mennem. amikor befordultam az után láttam hogy Zach a kapunak dőlve áll mikor közelebb mentem hozzá láttam hogy sírt és elégé rossz állapotba van

- Zach mi történt?! mi a baj?!

nem mondott semmit se csak megölelt és kitört belőle a zokogás próbáltam meg nyugtatni de nem nagyon sikerült. nagy nehezen sikeresen el értem hogy ne az utcán sírjon hanem menjünk be hozzám és ott majd elmondhatja hogy mi is történt. a napaliba ülve Zachet néztem hogy mikor nyugszik meg annyira hogy tudjon beszélni, már fél órája ülhetünk egymást bámulva amikor egyszer csak megszólalt szipogva de bár ne tette volna ezt.

- szakított velem - szipogott újból és láttam hogy egy könny csepp újra kicsordult a szeméből

percekig nem tudtam fel dolgozni hogy mit is mondott az imént, rám tört a szorongás hogy ennek vajon menyi köze lehet a mai napi eseményeihez és ha van köze hozzá akkor én megkora egy fasz vagyok még rosszabbul kezdtem el magamat érezni.

- mii még is miért?! mit mondott? hogy történt ez?- kezdtem el kérdezősködni közben egyre idegesebb lettem hogy mit is mondhatott neki Brian

- úgy volt hogy átjön hozzám este miután végeztettek a könyvtárba-itt nyeltem egyet és feszülten hallgattam tovább- megérkezett nagyon ideges és szomorú volt, meg akartam csókolni erre eltolt magától-itt újból sikerült elsírnia magát- és azt mondta neki ez nem megy tovább velem és nem érzi azt mint a legelején és hogy sokkal jobb embert érdemlek meg mint ő. és a végén azt mondta,,, - ezt nem tudta el mondani elsöre vártam egy kicsit még megnyugszik, végül erőt vett magát és elmondta - megcsalt és kijelentette hogy ő mást akar és hogy nem vagyok hozzá való.

ez után a monológja után a karjaimba sírta álomra magát rohadt ideges lettem hogy ezt tette a legjobb barátommal de egyfelöl nekem is hatalmas bűntudatom volt és magamat is egy világi köcsögnek tartottam hisz velem csalta meg és én is ugyan annyira hibás vagyok ebbe az egészbe mint ő. hajnali kettő fele úgy döntöttem hagyom hagy aludjon Zach tovább és óvatosan ki másztam hogy ne ébredjen fel. nekem szükség volt egy kis friss levegőre hisz az elmúlt 24-ora eseményeit sehogy se tudtam meg emészteni ki ültem a ház tetőre csillagokat nézni és gondolkozni. ott ülve azt hittem rá jövök hogy mit is kellene tennem ezek után de csak jobban elvesztem a gondolataim és az érzéseim között. mikor vissza mentem a házba már hajnalodott és akkor vettem észre hogy a telefonomon két üzenet volt és egy halom hívás Zachtől. Az egyik üzenetet Amy írta

- „ Most már a folyosón is józanul ejnye Ethan" - pont nem érdekelt Amy az elmúlt 24 órám maga volt a katasztrófa és már egy ilyen üzenet nem tud még jobban fel baszni hisz már igy is kiderült a fél igazság. sajnos a következőről nem ezt lehetett el mondani

- „ remélem boldog vagy most már!"- írta Brian

csak néztem az üzenetét és sajnos bejött a megérzésem és a könyvtárban hozzá vágott monológom miatt csinálta ez. el döntöttem hogy suli elött beszélnem kell vele erről. Zachnek hagytam egy üzenetet hogy elmentem és majd találkozunk napközbe máshol. futva tettem meg a távot Brianék háza és az enyém között amikor oda értem rá tenyereltem a csengőre nem érdekelt hogy hajnal van akkor is beszélnem kell vele még ha fel verem a családját is. egy nő nyitott ajtót aki az anyukája lehetett a szemei ugyan olyanok voltak mint Briané és ahogy elnéztem ép készülődhetett a munkába

- segíthetek valamiben ?-kérdezte tőlem kedvesen

- igen szeretnék beszélni Briannel

az arcán át futott egy halvány mosoly majd be engedett mintha számított volna valaki érkezésére mondta hogy nyugodtan menyek fel a fia szobájában ott biztos megtalálom az ajtó elött vettem egy mély levegőt majd beléptem. azt hittem hogy aludni fog de arra nem számítottam hogy az ágyában ül és könyvet olvas és hogy szemüveges?! nem is értettem miért nem hordja hisz szemüvegbe sokkal jobban néz ki mint a nélkül vajon Zach ezt tudta róla? ezekből a gondolatokból szakított ki a hangja

- te mit keresel itt?! és ki engedett be a házba?!

- beszélni akartam veled és anyukád- erre összecsapta a könyvét és levette a szemüvegét- nem tudtam hogy szemüveges vagy - jegyeztem meg halkan

- sok mindent nem tudsz rólam! és minek köszönhetem ezt a hajnali látogatást cicu? csak nem jöttél egyet játszani?- kacsintott rám szokásához híven miért érzem azt hogy rosszul tettem hogy ide jöttem?!