Reménytelen? [ BEFEJEZETT]

- 20 -

Az életben mindig vannak nehéz döntések főleg az érzésekben, amikor nem tudod eldönteni hogy mi is lenne ép a helyes hogy a szívedre hallgass vagy az eszedre. Mind kettőnek van előnye és hátránya is,ha az eszedre hallgatsz megvéded magad az esetleges csalódástól de ez fel emészti is a lelked mert ott lett volna a mi lett volna ha,,, De ha most a szívemre hallgatnék akkor megbocsátanék Briannek,,, és egy újabb esélyt adnék arra hogy átverjen vagy hogy a végén megint összetörjek úgy mint most....

A levelét számtalanszor elolvastam és már tudtam fejből a bene lévő sorokat. Rettentően elegem volt ahogy a gondolataim utat szabtak maguknak és mind a két lehetőség volt a szemem elött az egyikben egy párként a másikba meg egyedül magányosan de még is nyugodtan. Egész héten szenvedtem, Briant néha láttam ahogy rám pillantott futólag de egyszer sem jött oda... Az egész suli megtudta hogy mi is történt, Zach és Amy mindenkinek elmondta a saját verziójukban hogy is mint volt ez „megcsalás és árulás" ahogy ők nevezik. Erre sikeresen a figyelem középpontjában maradtam továbbra is. már kezdtem megszokni ahogy kiröhögnek fel löknek és szidnak.... de hirtelen minden egyik napról a másikra abba maradt amit nagyon furcsának találtam először majd megtudtam hogy hát ebbe is Brian keze van, hát igen ki másé.... minél közelebb volt a péntek annál jobban lettem döntés képtelen és idegroncs.

Talán életem legrosszabb és legnehezebb döntését hoztam meg,,,,

De nem mentem el....

El akartam de amikor elindultam meg kellet torpannom hisz minden emlék végig játszódott a fejembe és nem tudtam tovább menni csak álltam az utca közepén és ahogy a könnyeim folytak le az arcomon nem tudtam tovább menni. Féltem,,,, hogy újra csalódok és újra összetörők így a „könnyebbik" utat választottam. tudom gyáva egy ember vagyok. Most már elmondhatom hogy romokba az életem hisz mindenkit elvesztettem magam körül... még őt is... Hogy változhat meg ilyen rövid időn belül ennyi minden? Hogy veszíthettem el azokat akik eddig az életem része volt? és hogy szerethettem bele egy olyan emberbe akit az elött utáltam?

Életem legrosszabb időszaka vette kezdetét, ezután tényleg Brian elkerült és rám se nézet még a közös óránkra se járt be nagyon. Tényleg megszűntem számára létezni míg én szenvedtem addig ő távolról nézve túl tette magát rajtam.... Ami még nagyobb fájdalmat okozott nekem hogy tényleg elvesztettem őt..... az egyetlen embert aki mellet talán boldog lehettem volna...

Elég sok hónap telt el már az utolsó héten járhattunk mindjárt itt volt a nyári szünet. Nem sok minden változott meg körülöttem még jobban bele temetkeztem a gondolataimba és elszigetelődem a többiektől nem akartam egy újabb társaságba részt venni és én a magányt választottam helyette.

A magyar tanárom sokszor zaklatott hogy beszéljek vele de mindig elkerültem és sose mentem el hozzá. az egyik nap végén mikor már mindenki elment és ép ébredeztem az ő órája után, ledobot elém pár papírt majd sarkon fordult és elment. elsőnek nem értettem hogy mit akart vele majd mikor megláttam eszembe jutott hogy ez volt az első beadandóm Briannel és egy ismerős fájdalmas érzés kerített hatalmába. elsőnek ki akartam dobni majd megláttam hogy a tetejére rá van valami írva.

„Sose késő bevallani az érzéseinket és megbánni az elkövetett rossz döntéseket."

percekig néztem ezt a sort és ekkor rá döbbentem hogy talán nekem is ezt kellene tennem le írnom az érzéseimet hátha nem lesz még késő... Egész este írtam az emlékek és az érzések újra hatalmukba kerítettek.

Másnap rettegtem attól órától ahol tudtam hogy Brian is ott lesz, elsőnek úgy voltam vele hogy bedobom a szekrényébe vagy oda se adom neki de eddig még egyiket se tettem meg. mikor belépet a tanárnő rám pillantott egy mosoly jelent meg egy pillanatig az arcán majd újra felvette a komoly arcát hisz ez volt az utolsó óránk az évben.