Csak Veled...(EXO) Befejezett

*1. nap

Borzalmas érzés, hogy a legjobb barátod elköltözik és itthagy egyedül téged. Én tudom... Velem is megtörtént... Ez van. Túléltem, a kicsi Sehun már új életet kezdett és most boldog nélkülem, ebbe sikerült beletörődnöm, vagyis hát ha nem is teljesen de valamennyire igen. Lett egy legjobb barátnőm Miyong, ő mindíg itt volt nekem és tudom, hogy ő igaz barát. Részben haragszom Sehunra, mert úgy ment el, hogy el sem köszönt rendesen csak annyit mondott, hogy ,,Figyelj Minji.... elköltözünk... na szia!" És ennyi! Gyakorlatilag pelenkás korom óta ismertem és ő csak ennyit mondott ,,na szia!" Ez mi??? Úgy látszik neki nem voltam elég fontos... de túléltem! És felnőttem! A családom persze, mindenbe támogatnak de akkor is érzem, hogy hiányzik Sehun, az akivel régen gyerekkorunkban kiszöktünk és elmentünk a "titkos" helyünkre csillagokat nézni, aki mindíg hazakisért igaz, hogy szembe lakott velem de hazakisért. Szerettem vele lenni, de úgylátszik ő nem...

Ma is egy unalmas nap kezdődött. A lakásomba nagy rend uralkodott, mindig is utáltam ha valahol kosz van. Bementem a gardrób szobába, igen még ijenem is van, mivel eléggé híres rendező vagyok a TV-nél ami azt jelenti, hogy én vezetem a híradót, a Talk show-kat...stb. Szeretem a munkámat de érzem, hogy ennél többre vagyok hivatott.

Kiválasztottam egy farmert és egy fehér kötött pulcsit. Igen én nem az a fajta főnök vagyok, aki kosztűmbe, szemüvegbe dirigál inkább vagyok laza és azt akarom, hogy az emberek szeressék a munkájukat.

Kimentem a konyhába és lassan elkészítettem a reggeli kávémat, amikor maghallottam egy zajt. Elővettem a konyha szekrényemből egy ütőt, majd elindultam a bejárat felé, már éppen lendíteni akartam az ütőmet, amikor barátnőm felsikított... bolond nő...

- Jesszus! Mit keres nálad egy ütő? Most komolyan?- kérdezte ilyedten.

- Hallod, te nem vagy normális! Simán letüthettelek volna... bolond! Azért van nálam, hogy ha betörnek hozzám, szétverjem az illetőt... miért nem hívtál fel?-kérdeztem nyugodtan, és az ütőt nekitámasztottam a cipős szekrénynek.

- Na az van én drága Minjim! Mondok neked valamit, aminek örülni fogsz!-mondta moslyogva én pedig kávémat szürcsölgettem.

- Sehun visszatért!-mondta sikítozva én meg abban a pillanatban, ahogy kimondta ezt, telibe köptem kávéval Miyong-ot. Aki dühösen méregetett én meg csak sokkolva álltam a csap fölött.

- Jolvan, amíg te itt emészted én keresek a szekrényedbe valamit, mivel telibe köptél kávéval... - miii??? Vissza jön??? De miért? Nem hallottam róla hét éve, tizen három voltam, amikor elköltöztek.
Nem érdekel... miért reagálok így? Hiszen nem is ismerem, vagyis már nem ismerem...

- Na feldolgoztad?-kérdezte visszatérve egy fehér blúzba, leüllt velem szembe és sejtelmesen rámnézett.

- Most mivan? Nincsen semmi! Sehun már nem jelent semmit! Érted? Semmit!-keztem ideges lenni... mondjuk nem értem miért. Gyorsan kimentem a folyosóra és felvettem a cipőmet, a sálamat, és a sapkamat, hiszen már november vége van és nagyon hideg van... Miyong a falnak támaszkodva figyelt. Sóhajtottam egyet.

- Jaaaj Miyong! Régen volt igen tizenhárom voltam és talán éreztem valamit iránta, de figyelj eltelt hét év húszonegy éves vagyok, és nem is ismerem már! Meg mi a garancia, hogy találkozok vele, és nem is fog felismerni és szerintem én sem... ennyi, oké?- kibukott belőlem Miyong-al ezért vagyunk jóba! Mindíg megért és mindíg mellettem van. A lány is elkezdett öltözni. És végül elindultunk a munkába. Hála Istennek egy helyen dolgozunk, csak ő fodrász nálunk.

¤▪¤▪¤▪¤▪¤▪¤▪¤

Az épületbe beérve, a csapat már menet kész volt. Az első műsor es talk show volt, amiben bandákkal beszélgetnek, és most valami EXO jön hozzánk. Az asszisztensem Yoosun monta, hogy beakarja mutatni a bandát nekem.

Az öltözőbe beérve ott voltak a fiúk, mindenki rámnézett és üdvözöltek.

- Sziasztok! Akkor csak ennyien lesztek??? Ide az van írva, hogy kilencen vagytok és ti most csak nyolcan vagytok... nem jött el valaki???-kérdeztem kedvesen. Mire az egyik fiú elkezdett beszélni, hát nem hazudok! Nagyon jól néz ki!!!

- Szia Kai vagyok és az egyik tag elment, keresni valaki, de mindjárt itt lesz. - mondta molyogva, de nem fejezte be.

- Had muatassam be a többi tagot! Ő itt D.O a fővokálosunk. Ő pedig Chanyeol a fő rapperünk, Chen a másik fővokálosunk, Baekhyun szintén fővokál, Lay a főtáncosunk, és vokálos, Xiumin rapper, vokál, Suho leader és vokál és én főtáncos, vezérrapper, jóképű, tehetséges...stb.-mondta nevetve mire a többiek elkezdték ütögetni.

- Örülök, hogy megimertelek titeket! Nekem most menni kell, de még biztos találkozunk! - mondtam, majd megfordúltam és kimentem az ajtón. Yoosun a kezembe nyomta a napi teendőket én pedig annyira belemerültem, hogy azt se vettem észre, hogy nekimentem valakinek. Nem is nézte fel csak bocsánatot kértem és mentem volna tovább, de valaki megfogta a kezemet és visszarántott.

- Már elnézést....- nem tudtam folytatni, mert elállt a szavam.

Halihooo! Mizus emberek??? Hat igen ez lenne az első rész, mit gondoltok? Kicsit nehéz lesz ezt teljesíteni, mivel rengeteget kell tanulnom, és későn is érek haza, de nem baj! Megcsinálom, szóval remélem azért szeretni fogjátok! Nyugodtan komizzatok!😘