Csak Veled...(EXO) Befejezett

*2. nap

- Minji te vagy az? - Sehun volt az... teljes életnagyságban! Nem hittem a szememnek, annyira helyes lett! Végem! a szívem hevesen vert és alig tudtam megszólalni. Csak néztem azokat a gyönyörű barna szemeit.

- Sehun?-kérdeztem bizonytalanul, mert hát  úgy  megváltozott...

- Igen Minji én vagyok Sehun! Annyira hiányoztál! - na persze, és ezt el is higgyem? Na nem! Soha nem is keresett! Soha! Póker arcal figyeltem őt, és róla is kezdett lefagyni a mosoly, aggódás vette át a helyét.

- Valami baj van? Jólvagy?-kérdezte, és hozzá akart érni a kezemhez de nem engedtem.

- Igen baj van, már hét éve nagy baj van. De nem számít! - mondtam, majd elindultam a csapat felé és elkezdtem a munkámat.

- Na jóreggelt emberek, kezdjük a munkát! A sminkesek, a fodrászok a fiúkkal foglalkozzanak, a hiradósok kezdjék el! Amikor a hiradó lement jönnek a fiúk. Értette minekni?- kérdeztem jókedvűen, mire a csapat mosolyogva tette a dolgát. Megfordultam és Sehun mosolygó arcával találtam szembe magam.

- Tudod Minji sokat változtál, a hajad szőke lett, és már nem vagy szemüveges, a fogaid is normálisan állnak, nem vagy dagi ééés egymagas lettél velem! Nem jutok szóhoz! Felnőttél!-montda nevetve... haha nagyon vicces. Nem mondom, hogy ő nem néz ki jól, mert akkor hazudnék... de fuuu...

- A hajamat a LEGJOBB barátnőm csinálta, aki itt is fodrász, kontaklencse, fogszabályzó, sokat sportoltam, ééés genetika.-mondtam unottan, de az ő kedvét sehogy se tudtam elvenni, pedig nagyon akartam. Legjobb barátnőm éppen Baekyun haját csinálta és láttam, hogy nagyon elvannak, ezért Sehunt kikerülve felé igyekeztem, most nagy szükségem van rám.

Miyong látta, hogy valami bajom van, ezért bocsanatot kért Baekyun-tól és felém jött, engem pedig a sírás kerülgetett.

- Hééé Minji jól vagy?-ölelt meg.

- Nem, azt hittem túlléptem rajta. De nem! Azt hiszi minden rendbe van, közbe nagyon nincsen.... jah és olyan jól néz ki! - suttogtam, idegesen.

- Figyelj, beszélj vele! Muszály!- még csak az kellene!

- Neeem! Nem! Miyong, ezt te se mondhatod el senkinek! Kérlek! Oké?- teljesen kétségbe voltam esve, majd valaki megbökte az oldalamat. Megfordultam és nagy meglepetésemre Kai volt az.

- Szia öööhmm.... bocsi Minji... az van, hogy csak meg akartam kérdezni, hogy eljönnél e velem ezután meginni egy kávét?-Jaaaaaj neked bármit! Egyszerűen annyira jól néz ki!!! De komolyan!

- Igen, persze!-mondtam mosolyogva, mire ő végig simított a karomon, amitől kirázott a hideg és fülig vörösödtem.

- Oké, akkor majd kereslek!-momdta, majd odament D.O-hoz. Körbenéztem és a szemem megakadt egy mérges Sehunon, akinek a haját éppen Miyong csinált. Sehun a tükörből figyelt engem, de nem értem miért dühös rám... nem én hagytam őt itt.

Végül mentem a hiradót nézni, nagyon koncentráltam a hírekre, amikor valaki elkezdett húzni magával. Mi a szar??? Valaki elakar rabolni??? Egy sötét szertárba behúzott és felkapcsolta a villanyt.

Sehun...

-Te normális vagy? Mingyárt ti jöttök!-kezdtem elveszíteni a türelmemet. Sehun a falhoz nyomott, amit nem értettem, viszont a hasamban a pillangók életre kelltek. Fura érzés, én ezt nem értem.

Sehun mélyen a szemembe nézett. Haragot, bánatot, és egy kis féltékenységet láttam rajta, amit tenyleg nem értettem, hiszen nem is érdeklem. Se akkor, se most...

- Kérlek, engedj el!-toltam volna el magamtól, de ő erősebb volt.

- Mit beszéltél Kaival?-kérdezte hirtelen.

- Mit érdekel teged, hiszen alig ismersz!- mondtam gúnyosan.

- Nem, én mindenkinél jobban ismerlek! Na utoljára kérdeztem... mit beszéltél Kaival? - úgy megutáltam...

- Nem Sehun, nem ismersz! És Kai csak egy kavéra hívott meg munka után. - mondtam unottan. De Sehun még mindíg engem nezett. Csend telepedett közénk... és vegre benyitott a megmentőm Yoosun. Kihasználtam Sehun figyelmetlenségét ellöktem magamtól és kitörtem a szertarból, végre kaptam levegőt.

*-*-*-*-*

Elkezdődött a Show egy csomó kérdést tettek föl nekik, a fiúk táncoltak, énekeltek és válaszoltak mindenre. Végül jött egy személyre szoló kérdés.

- Sehun! Neked most van aki tetszik? - Sehun egy pillanatra rámnezett. A szívem majd kiugrott a helyéről, bar nem értem mit hiszek...

- nincsen.- kicsit csalódatm! Na jó... nem kicsit, nagyon nagyot, tenyleg nem értem őt! Egyik percben féltékeny...stb most meg? Áááh haggyuk!

Chanyeol meglökte Kai kezét, mire a fiú ramnézett és elmosolyodott, a hiradósunk, kinek nevét még mindíg nemtudom, mert meg új a csaj, és még nemutatták be nekem de most én adok neki egy nevet. Mivel allandóan viháncol, és csavargatja  a haját mátol a neveee pióca jó lesz ez neki. Annyira irritalo, Kaira nézett és feltett egy kérdést.

- Miaz Kai? Neked talán tetszik valaki? - a csaj kinyomta a csöcseit és haját csavargatta. Esküszöm, ha nem fehezi be én odamegyek és leütöm az első tárgyal, ami a kezembe kerül és remélem, hogy valami nagyon kemény lesz, ami átrendezi azt a rusnya képét de lehet, hogy annyi a vakolat rajta, hogy a kezem is beletörik.

A gondolattól egy gonsz mosoly szökött az arcomra. De észrevettem, hogy az egész stáb engem néz. Nem vágtam, hogy miért bambulnak rám nyitott szájjal, hiszen énnezek csak gobdoltam... vagyis remélem...

Miyong átkarolta a vállamat és huncutul elmosolyodott. Én értetlenül néztem őt.

- Mit hagytam ki?-kérdeztem.

- Hát dióhéjban annyit, hogy Kai szerelmet vallott neked az egész világ elött.- hogy mi??? Nagyon tavarba voltam, Kaira néztem, aki félve mosolygott, utána Sehunra, aki villámokat szórt felém, és a többi tagot, akik pervelzen mosolygtak.

Nekem ez sok, de nem tűnhetek gyengének, ezért ott maradtam és megvártam a végét. Vegre öt perc után kimomdhattam az a bűvös szót!

- Vége! Jolvan emberek szép munka volt! Akkor most két óra szünet.

- Figyelj, Minji! Bent kellene maradnod este, mert a szerkesztők kikérik a véleményedet a holnapi hiradóval kapcsolatban.- Mondta Yoosun. Én meg fáradta sóhajtottam egyet.

- Oké, bent maradok...- mosolygott egyet és a kezembe nyomta a papirokat. Az irodámba tartottam, amikor megláttam Kai alakját, aki észrevett és integetni kezdett nekem. Én kitágult szemekkel figyeltem és gyorsan elkezdtem menni a másik irányba. A szertárba akartam bemenni, ami talán menekvést adhatott volna nekem, de mikor kinyitottam az ajtót, nagyon meglepődtem és azt hiszem, ha itt vegeztem kiszurom a szememet és leöntöm savval, utána elásom magamat és végül széplassan meghalok... szép halál...