Csak Veled...(EXO) Befejezett

*3.nap

Az a dolog, amit láttam, borzalmas volt... de nem lepődtem meg, nem is értem mit vártam Sehuntól? De azért mégis fájt... fájt, hogy azzal a retkes, senkiházi piócával enyeleg ebben a koszos szertárba, ahova egyébként is én akartam bújni.... felháborító... gyalázat.

A kis ,,gerle pár" szétrebbentek és ijedten figyeltek engem. Sehun éppen mozdulni akart, de én rácsaptam az ajtót. Magfordúltam és Kai futott utánam. Na már csak ez hiányzott... elötten állt és mosolygott, de amikor meglátta, hogy egy könnycsepp hullik le arcomról, magához húzott és ölelésbe vont. Az ajtó kicsapódott a hatam mögül, és csak azt vettem észre, hogy valaki elszakít Kaitól. Sehun nekiesett Kainak, aki hírtelen nem tudta mivan.

- Sehun, fejezd már be!-kiáltottam rá. Sehun leszállt Kairól, aki megtörölte vérző száját én pedig oda siettem hozzá.

- Mi ütött beléd Sehun?-kérdezte Kai értetlenül és én csalódottan figyeltem válaszát de ő csak dühösen elment. Én persze utána mentem ezt nem hagyom annyiban.

Egy folyosón ment vegig, én meg rohantam utána, és amikor végre elértem elévágtam.

- Mivan veled? Hmmm???-neztem dühösen, mire ő indulatosan a falnak nyomott.

- Miért ölelt meg Kai? Letapizott? Érzel irántam valamit?- éreztem a lehelltét arcomon, amitől szívem hevesebben kezdett verni, senki sem tud, ilyen érzéseket kiváltani belőlem. Sehun végig mért engem, aztán a számat kezde bambulni, erős szorítása hirtelen gyengéd lett, de mégis határozott. A kezét arcomra rakta és megsimitotta, azthittem ott esekössze... fekete haja össze vissza állt és eszembe jutott, hogy nemrég még az a senkiházi kis csíra csókolta.... elfintorodtam.

- Semmi közöd hozzám.- mondtam hidegen és ellöktem magamtól. Igen egy világ omlott össze bennem, nem értem a hangulat ingadozásait...

Visszamentem Kaihoz, aki féloldalasan elmosolyodott.

- Sajnálom... tényleg... nemtudom, hogy mivan Sehunnal... -nagyon zavart voltam erre a napra ez nekem nagyon sok... megmondtam Kainak, hogy nem tudok elmenni vele...

Így bentmaradtam egyedül az irodámba, hogy átnézzem a holnapi híreket... nagyon nem érdekelt,  mindíg Sehun bánatos fején jartbaz eszem. Nem vágom, hogy miért lett ennyire összetörve (haha összetörve FRU_jk).

Valamikor hajnali kettőkor haza indultam végre és, amikor bértem csak belezuhantam VOLNA az ágyamba de valaki vagyis inkább valakik mar feküdtek benne, annyira megijedtem, hogy az ágyan alatt lapulo ütőt elővettem és elkezdtem ütögetni, valakit.

Hírtelen barátnőm hamgjat hallottam és felkapcsolta a villanyt.

- Hééé! Minji! Nyugi ők csak Chanyeol, Tao, és D.O...- mondta megfogva az ütőt. Hírtelen Kai lépett be a szobába nyomában Sehunnal, akinek felső testét nem fedte semmi, én meg majdnem ott kaptam szívrohamot... barátnőm szépen lassan kivette a kezemből az ütőt és lerakta a földre én meg ott álltam értetlenül... mit keresnek ezek itt? És miért az én ágyamba fekszenek?

- Ti mit kerestek itt?-kérdeztem kiakadva és fáradtan és ránéztem barátnőmre, akinek persze Baekhyun fogta a kezét... na itt valami nem stimmel.

Nekem tebyleg sok ez mára...

- Tudjátok mit?  Majd holnap elmondjatok! Most fiúk felkellni, és kimenni a szobámból, na taka van! - mondtam fáradtan és ők szerncsére engedelmeskedtek nekem.

- Jolvan csak ne üss meg minket az ütővel, nem mondom te lány, van ám benned erő!- nevetett Tao. - a fiúk elkezdtek nevetni, én nem csak bedőltem az ágyamba. Amikor azt hittem, hogy mindenki kiment, meghallottam Sehun hangját.

- Haragszol rám?- kérdezte azon a nagyon sexi mély hangján. Felé fordítottam a fejem, de nem volt erőm már a veszekedéshez.

- Nem lehetne, hogy ezt megbeszéljük később? Nagyon fáradt vagyok...- mondam egy ásítás kiséretében.

- De persze! Ooohmmm itt aludhatok?-kérdezte félve. Persze, hogy nem!

- Nem! Sehun nagyon fáradt vagyok, nincs kedvem hozzád, veled veszekedni.- mondtam a szememet lecsukva és később elragadott az álom világ.