Csak Veled...(EXO) Befejezett

*12. nap

Nagyon siettem a menedéket nyújtó munkahelyemre, közben a havazás egyre turvább és erősebb lett olyan szinten, hogy alig lehetett látni az út nem csak havas de még jeges is volt... csodálatos...

Végre a bejártanál jártam, amikor akkorát tanyáltam, hogy azthittem ott halok meg... a fejem őrülten fájt, borzalmas! Nem hiszem el! Hogy lehetek ennyire ügyetlen? Bár ez már megszokott, felálltam leporoltam magamról a havat és benyitottam a meleg térségbe. A portás kedvesen köszönt nekem, ezért én is viszonoztam kedvességét. Beszálltam a liftbe és az irodám fele vettem az irányt.

Ahogy a folyosón mentem, megcsörrent a telefonom, Xiumin hívott, boldogságot színlelve felvettem a telefont de ő nem cseverészni akart velem...

- Szia Minji... szóval... van egy kis gond...- mondta zavartan.

- Xiumin! Dolgozom, mondd el gyrsan kérlek!- tényleg sietnem kellett és nem is kérhetem már meg a helyetesemet, hogy ezt a napot is csinálja, meg mert tényleg sokat hiányoztam... és szeretnék kiszakadni az otthoni környezetből.

- De Minji nagy gond van!!!-mondta idegesen, erre én is idegesebb lettem.

- De akkor, ne szarozz mondd már!-de most tényleg, miért nem lehet elmondani? Miért kell húznibaz időt?

- Hát Sehun, bezárkózott a fürdőbe és a te nevedet kiabálja, hozzáteszem sírva, jah igen és Miyongnak pisilni kell. Mi még megoldjuk, de ő... szegény nagyon agresszív lett, még Baekhyun sem tudja lenyugtatni... és őszíntén eléggé félek tőle... - mondta és kinyomta. Na csodás! Úgy érzem magam, mint ha az anyukájuk lennék... de akkor is kell dolgoznom valamennyit...

Bementem a tervekért az irodámba, majd a stúdióba. Leadtam a hiradósoknak, hogy mik a mai hírek, amit a szerkesztők leküldtek, beszéltem a sminkesekkel, a kamerásokkal, és mondtam, hogy el kell szaladnom, merr krízis van otthon...

Gyorsan fogtam a cuccomat és futottam hazáig, persze nem énlettem volna, ha nem esek el megint... olyan béna vagyok.

Berontottam az ajtón és megláttam, hogy mindenki dörömbölt a wc ajtón, vegül Tao észrevett és felém jött. Barátnőm teljesen magába zuhant, gondolom még mindíg pisilnie kell, Baek próbálja szóra bírni, de csak akkor sikerül neki, amikor Miyong meglát engem, gyorsan felállt és felém jött, fenyegetően felemelte az ujjait.

- Na végre! Kérlek szedd ki onnan azt a nagyon pityargős gyereket, mert ha nem én fogom kitépni az ajtót!-mondta idegesen, hűhaaa neki tényleg pisilnie kell! Az ajtóhoz vergődtem magam és bekopogtam.

- Sehun én vagyok az! -mondtam nyugodtan.

- Tényleg te vagy? Minji én nem nem aaakarom, hogy félj tőlem-mondta zokogva ami számomra nagyon meglepő volt, de hát van benne alkesz...

- Igen, de nem lenne, jobb ha kijönnél és megbeszélnénk? Tudod, szeretnék a szemedbe nézni! És hát Miyongnak nagyon kell pisilnie! - álltalában a filmekben ez fordítva szokot lenni... kicsit furán érzem magamat, mintha Sehun is csaj lenne, bár az adottságait szempontul véve egyáltalán nem az! Még szép! Hallottam a zár kattnását, és vegre kinyílt az ajtó.

Úgy nezett ki, mint egy ötéves, akitől elvették a kedvenc játékát csak én nem vagyok játék... a szemei pirosak és fáradtak voltak, a haja kócosan állt, teljesen megvolt tőrve  az a vicc, hogy én nézhetnék így ki, de neeeeem Sehunnal ,,helyet" cseréltünk de tudom, hogy csak az alkohol hatása és holnap már megint kezdi a hülyeségeit.

Barátnőm félre lökte a fiút és berontott a fürdőbe, majd bezárta magát. Megfogtam Sehun kezét és behúztam a szobámba. Nem nem akarom azt vagyis hát nem most, meg hát nem is úgy tekint rám tuti... csak megakarom nyugtatni, bármennyire is csalódtam benne... itt akarok lenni vele.

Becsuktam magam mögött az ajtót  addig a fiú figylete minden mozdulatomat zavarban voltam, mert utálom, hogy ha néznek.

Sehun elekzdett közeledni hozzám, de automatikusan hátraléptem.

- Félsz tőlem?-kérdzte megtörten.

- Nem, csak az alkoholtól félek, ami a szervezetedben van, csak akkor vagyok hajlandó veled beszélni, ha bemész a fürdőmbe - tényleg itt nyílik a szobámból egy fürdő! Miért nem ide jött Miyong? Ez fura...- lezuhanyzol, fogtmosol iszol vizet... nagyon sok vizet... és átöltözöl. És utána beszélünk.- mondtam és kimentem a szobámból otthagyva őt a gondolataival.

Kiértem a konyhába és valami ennivalót kerestem. Az utóbbi időben sokat fogytam, mert elfelejtettem enni. Találtam valami tésztás cuccot, megmelegítettem és leülltem az asztalhoz, majd elkeudtem enni.

Pár percel később megjelent Baekhyun, őszíntén nemsokat beszéltem vele... nem azért mert nem bírom, csak mert állandóan Miyonggal van. De most itt a lehetőség leüllt mellém, és van egy olyan érzésem, hogy ő is beszélni akar velem.

- Szia Minji!-mondtam mosolyogva. Én meg vissza mosolyogtam.

- Tudod, beszélni akartam veled...- mondta lehajtott fejjel.

- Jolva ha most azt akarod mondani, hogy Miyong terhes én kinyírlak! Egyáltalán szereted őt, de most komolyan semmit nem tudok rólad, hogy mik a szándékaid... deee ha megbántod meghalsz!-mondtam egyszuszra, mire Baek csak felnevetett.  Nemtudom, hogy mi volt ennyire vicces... nem emlékszem, hogy vicces meséltem volna...

- Nagyon szeretem őt, és nem nem csináltam neki gyereket! Jah és az a szándékom, hogy majd elveszem feleségül! De nekem is lenne kérdésem! Te ugy eszereted Sehunt?-amit modnott az szép! De amit kérdezett, attól félre nyeltem, aggódóan rámnézett én pedig kértem egy pillanatot.

- Miből gondolod ezt?-kérdeztem.

- Látom, hogy nézel rá! És azt is, hogy ő hogy néz rád! -mondta mosolyogva.

- Tudod... igen szeretem Sehunt! Nagyon! De ő engem nem, én ezt elfogadtam. - mondtam szomorúan.

- Ez egy nagy hülyeség! Ő is szeret téged csak nem érti, hogy mit érez! Kérlek, mondd el neki, hogy mit érzel!-kérlelt de hülye azért én sem vagyok...

- Na neeeem biztos neeem! És te sem fogsz intézkedni oké? Légyszi ne mondj semmit neki oké???- kezdtem beparázni, hogy mondd neki valamit még csak az hiányozna...