Falkák között

2.

Egy havas reggelen kezdődött minden. Mint minden reggel, az erdőbeli kis házamban ébredtem. A kanadai tiszta levegő hűvösen szárnyalt a szobámban, melynek falán egy óra lógott. Kikeltem az ágyamból, és elővettem az iskolába felvenni kívánt ruhám. Ez az utolsó évem az iskolában. Ma lesz a félévzáró ünnepség, mivel holnap kezdődik a kedvenc időszakom... Téli szünidő. Fekete-fehér hosszú hajamat egy magas copfba kötöttem, majd pár tincsemet a hajgumi köré tekertem. Felvettem ünneplő ruhámat, mely fehér matrózblúzból, és fekete rakot szoknyából állt, hozzá fekete conversemet. Kimentem a konyhába, és kivettem a hűtőböl epres joghurtomat. Kék kanalamat megmerítettem a rózsaszínű zselatinos krémben, és számna emeltem. Mikor elfogyasztottam reggelimet, és elpakoltam, a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam a fogamat, vicsorítottam párat a tükörképemre, és elmondtam háromszor a nevemet.

- Lovelles. - mondtam mire átváltoztam farkas formámba, viszonylag apró fehér mancsaim, fehér bundám, és egy szürkés fekete csík a hátamon, mint mindig szépen illett a kék íriszeimhez. Füleimet kissé megráztam, ezzel emlékeztetve magamat arra, hogy miért nem beszél hozzám senki. Nekem nincs falkám. Nem is lesz, nem vagyok hajlandó elmondani a teremtői nevem senkinek.
Ha van falkája egy farkasnak, halja beszéd nélkül is a másikat. Ha nincs, akkor csak akkor, mikor "beszél" azaz az emberek szerint vicsorog, morog, meg "ugat". Az erdőben nem talalkoztam még más falkával, sem falkátlannal. A régi falkámat megölte egy-pár favágó, melyekre rátámadtak.
Vissza változtam, majd kirohantam a házból, és elkezdtem futni az iskolába. Az eggyik fa tövében farkas lábnyomokat láttam. Az enyémnél nagyobbakat, emiatt gyorsabban kezdtem futni. Nem szeretnék harcolni. A farkas szagomat én sok parfümmel fedem el, hisz az iskolába jár egy falka, ha jól tudom a Sun, azaz nap. Nincs lány tagjuk, ha van is, az a szülők eggyike. Kiértem az erdőböl, és átkocogtam az úton, ahol a másik erdő rész volt. A városunkat eredetileg 1 nagy erdő ölelte körbe, ám az utak 4 re osztották. Van a keleti, ahol én vagyok egyedül, legalábbis úgy tudom. Van a nyugati, ahol van a Sun, és a déli, a Earth. Ez a két falka, folyton rivalizálnak a területen. Ám északon van egy kis barátságos falka, amelyik nem éppen arról híres, hogy harcolni szeretnek. Soha nem beszéltem velük... Semelyik falkával nem beszéltem még. Csak egy két taggal, de emberként. Nem hagyom, hogy megtudják farkas vagyok.
Beértem az iskolába, és bekocogtam a terembe, majd a helyem elfoglaltam hátul. Végig kellett halgatnom az ofőt, majd az igazgatót, és mehettem haza.
Mikor hazaértem átváltoztam, és kifutva vadászásba fogtam. A házamtól nem messze egy szarvas csorda legelészett, elkezdtem lopakodni feléjük, és az eggyik nagy férfit elkapva elkezdtem karmolni, és marcangolni, ő csak bőgött, fajtársai menekültek, mikor lépteik elhaltak, lépteket hallottam magam mögött. Lágy, puha, óvatos lépteket. Hátra néztem, farkasok közeledtek. Én kiszakítottam egy kisebb darabot a szarvasból, majd rohanni kezdtem. Lépteik nekik is gyorsultak én elengedtem a húst, és rohantam a házam felé, majd lekanyarodtam, mert hallottam, követnek.

A folyó felé futottam, hirtelen két oldalról beszorított engem kettő farkas. Egy másik hátulról rámvetődött, mire felborultunk, és elkezdtünk gurulni. Ő sikeresen megállt, ám én belegurultam a vékonyan befagyott folyóba. A sodrás erős volt, emiatt azonnal lábammal kezdtem el kalimpálni, és kiabálni farkasi alakomban.

- Segítség! - hangzott mély farkasos hangom. Mi lányok nem buktunk le a hangunkkal, mert nagyon mély a hangunk. Eggyikük kocogni kezdett a parton egy erős ággal a szájában. Én belekapaszkodtam, mire elkezdett húzni. A társai segítségével kihúzott engem. Én a havon terültem el, majd mikor össze szedtem magam, meghajoltam, és elkezdtem sétálni.

- Szárítkozz meg nálunk csíkoska! - szólt utánam eggyikük.

- Ez kijelentés volt. - kezdett el egy irányba lökdösni ha jól sejtem az alfájuk.

Egy óráig fagyoskodva mentünk, majd megérkeztünk a házukhoz.