Falkák között

8.

Elérkezett a harc napja, reggel Derek engem bevitt az erdőbe a beavatásra.

- Ha elvesztenénk téged... Bármikor szívesen látunk ha meg tudsz szökni. - mondta.

A beavatási ceremónia elkezdődött, Derek megvágta az elülső mancsom egy fekete apró pengével.

- Teremtő ki mindenkit megszült... - mormogta az égre nézve. - Én Dark, ennek a falkának az alfája, felszólítom Rebeca Bloodyt másnéven... - szünetet tartva rám néz, várva a nevemre.

- Lovelles... - mondtam.

- Felszólítom Lovellest, hogy csatlakozzon. Elfogadod? - pillantott rám.

- Igen! - mondtam.

- Tiszteled és becsülöd társaid, félted és óvod őket míg a halál el nem választ?

- Igen!

- Kölyköket nemzel az alfádnak?

- Ez nincs benne az esküben. - mondtam.

- Mostantól hivatalos tag vagy...

Este az erdőben lépdeltünk, mikor Jaguár mellém lépett, majd Derekre morgott, aki vissza morgott rá. Jaguár hozzám dörgölőzött, majd gondolataimban meghallottam hangját.

"Vigyázok rád mindvégig úrnőm."

Majd hirtelen megtámadtak minket. A harcközben mikor vesztésre álltunk, lövések és emberi kiabálás csapta meg a fülem. Vadászok. A fiúk rohantak ahogy csak tudtak, ám a combomba egy lövedék fúródott. Jaguár a vadászok elé állt, és morgott rájuk, ám az eggyik mégis odajött hozzám, és felemelt engem óvatosan, majd egy fa ládába helyezett, a fájdalomtól felnyüszítettem.
Jaguár bemászott mellém és testével melegített engem.