Falkák között

11.

Derekkel való találkozásom óta csak ő jár a fejemben. Miért jött el most? Miért érzem azt, hogy olyan nekem mint az oxigén? Miért nem tudom elfelejteni azt, hogy ki ő? Miért nem tudom elfelejteni érzelem mentes piros íriszeit, barna haját, melybe a szél dacosan bele képes fújni. Hosszú szempillái, melyek mint a pillangó szárnyak körülveszik gyönyörű látószervét. Álmodozásomból egy felém repülő hógolyó ébresztett fel. Bett dobta, mire felé kezdtem loholni, ám léptek csapódása hallatszott hátam mögül, és Jaguár szaga, valami bűzzel keveredve. Hátra nézve a Sun falka rohant felénk. Bettet felkaptam a számba, majd az ajtó elött ledobva megfordulva vicsorítottam rájuk. Az ajtó kinyílva Jürgen lépett elő puskával, ám én belöktem Bettel eggyütt.
Az ajtó elé havat ástam, hogy ki ne tudjanak jönni.
Elkezdtem morogva harci állásba álni, fejem lenyomva, farkamat lóbáltam idegesen, és fogaimat megmutattam.
Rohanni kezdtek felém. Én próbáltam küzdeni, de könnyű szerrel lenyomtak.  Ám mikor éppen az eggyik farkas betett volna dolgokat helyekre... És nem a krumplit a mikróba... Megjelent Derek. Rohant felém, emberként, ahogy csak tudott. Kezében egy kés volt. Aki éppen meg próbált... Khmm urinővagyoknemkáromkodok. Derek lerántotta rólam azt a farkast, majd szétmarcangolta darabokra. A falkám ekkor toppant be, majd hirtelen kitárulva az ajtó, Jürgen lépett ki nyomában Jonnyval, és lövöldözni kezdtek az ellenségre. Mikor Jürgen a puskával rácélzott Derekre, elé álva morogtam. Derek erre mintha természetes lenne, emberré változott, és odalépve Jürgenhez, az arcába hajolva halkan oda súgta.

- Megmentem az életüket, és ez a hála? - majd engem felkapva bedobott, és rámzárta az ajtót...

Az ablakhoz rohanva néztem a harcot, és azt, ahogy a fiúk viaskodnak. Mikor a Sun falka alfáját lelőtte Jonny... én nem figyeltem magamra, vissza változtam emberré, és Bettet felkapva, Anabethet megölelve rohantam kifele, és mikor Jürgen megpillantott, puskáját elejtette.

- Te vagy az...? Te vagy az a bolhás dög?! - üvöltötte felém lépdelve agresszíven.

- Te vagy az Butterfly? - kérdezte Jonny. - Miért hazudtál nekünk?

- Én vagyok igen... És... Mert... Féltem mit tennétek velem, ha megtudnátok... - ám ebben a pillanatban.... Kettő farkas volt elöttem, fehér bundával. A szaguk... Ismerős volt.

- Hogy bírt a saját lányom átverni engem? Hogy nem ismertem fel a véremet? - kérdezte Jürgen mosolyogva farkas alakban...

- Hogy... Maga lenne az apám?! - döbbentem le teljesen.

- Igen... Anabeth az anyád Bett a hugod, Jonny a bátyád... - mondja lágy, szelíd mosollyal Jürgen.

- ... Ezt nem hiszem el! - sírom el magam.

Egy hónapig voltam a családom kutyája... Miközben... Én a családom része vagyok.

Derek lépett elém ember alakban oda hajolt hozzám és mikor már majdnem, a sokktól megkövült ajkaimat érintette az ő lágy párnái, egy hógolyó talált el minket...

- Ma még suliba kell mennünk. Vége a szünetnek! - nevette Karter ártatlanul.

- Ahj... - morogta Derek, majd egy gyors homlok puszi után, farkas alakban a házunk felé futottunk. Nem akartunk elkésni az első tanítási napon.

A napok teltek múltak, a családom beköltözött egykori házamba, és csatlakoztak hozzánk, ám ez még korántsem a történetem vége... Hisz még mindig nem derült ki számotokra, hogy kerültem ide... a kalandom még csak most kezdődött...