Falkák között

7.

Reggel Derek ágyában ébredtem, fejem csupasz melkasán pihent, lábaim lábait ölelték. A keze a hajamba volt, és békésen szuszogott. Az arcom lángra kapott, elkezdtem mocorogni, majd átlendítve a lábam lemásztam az ágyról. Eltipegtem az ajtóhoz, és lassan kisurrantam. A sérüléseim eltűntek hála a gyors gyógyulásomnak. Ahogy kiléptem Karterral futottam össze... Melkasát és nyakát szívások borították. Rám nézett és a szemeiben sajnálat csillant.

- Sajnálom. - mondta.

- Nem kell... - mondtam. - Én téged sajnállak. Hogy tudtál egy ilyen gyökérbe belezúgni?

- Hát... Aranyos volt. - mondta mire homlokon csaptam magam.

- Ha minden aranyos srácba belezúgsz akkor bajok lesznek! Nem fogom megveretni magam mindig érted te idióta! - mondom és hasba bököm mire ő begörnyed, én elkezdem csikizni, hirtelen valaki engem is elkezdett csikizni, aki Derek volt. Az ikrek egy kamerát fugva nevettek és videózták, majd Kobi ráugrott Derek hátára és már mindenki fetrengett mindenkin. Hirtelen az ablakon egy ismerős férfi ugrott be nyomában a jaguárral és egy csapat fiúval. Az eggyik magas fiú olyan volt mintha már láttam volna.

- Mit keresel itt Bob?! Ez az én falkám területe! - morogta Derek azonnal farkas alakban. Körbe pillantva mindenki körülöttem állt farkasként ugrásra készen, ezért átváltoztam. A fiúknál kissebb vagyok, ez most problémás lesz egy összecsapásnál.

A fekete hajú fiú odahajolt a Bob nevű faszihoz, aki a fáknál volt, és rám mutatott.

- Azt ami alapból a miénk lenne. Azt ami még nem a te tulajdonod. A lányt. - morogta mire a Jaguár elkezdett lassan előre lépkedni,majd meg állt egy kissé közelebb. Szemeit le se vette rólam.

- Őt nem adom! Ő az enyém hozzám tartozik! - üvöltötte Derek. Az érzelem mentes fiúnak most nyoma sem volt. - Nem hagyom, hogy azt tegyétek amit a hugommal.

- A hugod véletlen volt... - morogta.

- Véletlen fulladt meg?! Ezt nevezed véletlennek?!

Derek beszéde közben végig a fekete macska szemeibe bámültam. Íriszei mintha rám akarna mindig emlékezni minden porcikámat felmérte. Szemeivel engem hívogatott, és én léptem előre eggyet, akaratomon kívül, szemei megigérztek engem. Előre kezdtem el lépkedni, majd tettünk egy kört Derek és Bob döbbenten figyelt minket, összeértintettem a fejem Jaguár fejével, majd így átváltoztam... És ő is. Egy 180 centis fiú állt elöttem. Magához ölelt szorosan, mintha attól félne össze török. A fiúk meghökkenve figyelték a fekete hajú fiút.

- Őt... Soha senki nem bánthatja. - morogta és szorosan tartott engem.

- Mi vagy te...? - kérdeztem halkan.

- Egy kereső... - suttogta a fülembe.

Derek lépett közelebb és kirántott a Jaguár ölelő karjai közül, mire az átváltozva, jaguárként baktatott utánunk. Majd vissza.

- Meg szerezzük a lányt. - mondta Bob, és a mellette álló fura fiút, meg a jaguárt előre küldve kiment, de vissza szolt. - Holnap este 20:30 az erdőben.

- Akkor már sötét van... Legyen 16:30! - mondja Kobi, mire mind kérdőn nézünk rá. - Haza akarok érni a sorozatomra.