Stepbrothers?! | Larry Stylinson [hun]

12 - Louis szemszöge, Eleanorral

Figyelem!
Utálni fogtok, tudom, bocsi
...
Előszöris igen, ez még mindig larrys ff, nem tekertél el rossz helyre, elnézést kérek az El x Lou részért (igen, ez az lesz) de szerettem volna Louisról hozni valami érdekes háttérsztorit, de ne aggódjatok, ez volt az első és egyben utolsó!:)

| L O U I S |

A Gemmával való beszélgetésünk után nézelődtem még egy kicsit a Facebook fiókomban, mikor felugrott El chatablaka, sőt, egész pontosan videóhívás felkérése. Mosolyogva elfogadtam, majd a képernyőn a szemébe néztem.

- Szia!- üdvözöltem boldogan, mire idegesen elmotyogott egy sziát- Baj van?- váltottam át rögtön komolyra.

- Igen, óriási..

- Mondd már, megijesztesz!- tippem se volt mi történt, szóval kérdőn néztem rá, hogy belekezdjen.

- Emlékszel apa álláslehetőségére? Amit úgy volt, hogy elutasít?- kérdezte, mire bólintottam egyet- Nos, nagyobb összeget ajánlottak neki.

Ne. Ne. Nenene, kérlek.
Tudtam mit fog mondani. És annyira nem akartam, hogy kimondja. Mihelyt elhagyja a száját, rájövök mennyire valódi, a probléma. Így még legalább hiú reményekbe kergethetem magam..

- Nos, elfogadta- nevetett fel keserűen- Költözünk Amerikába. Csúcs, nem?- váltott át gúnyos hangnemre- Izgatottnak kéne lennem, Los Angelesbe fogok élni. Csakhogy baromira nem vagyok bezsongva ettől. A lelkesedésem egyenlő a pólómon lévő rózsaszín folttal- sírta el magát. Az öltözékére pillantottam, fekete-fehér anyag takarta a felső testét, amelyen egy cseppnyi rózsaszín sem volt.

Szomorúan lehajtottam a fejem. Ott ültünk tippem sincs meddig, én leszegett fejjel, visszatartva a könnyeim, El azonban kiengedte őket, és átkozottul csak ömlött a szeméből a sós lé. Fájt így látnom. Rettenetesen.

Egy hete sincs, hogy összejöttünk. Mert hogy igen, ez megtörtént. A Harrys-taxis incidens után beszámoltam neki mindenről...

- Igen, tudom, szörnyen béna és szerencsétlen vagyok- röhögtem.
- Ha már itt tartunk- mosolygott- megmutatod, miket "beszéltünk"?
Egy pillanatra elgondolkoztam, majd előkaptam a telefonom és a kezébe nyomtam, ö pedig röhögve végig olvasta.
- Oké, hát ez kész. Mi ez a stílus?- nevetett fel szórakozottam- Meg ez a vendéges sztori? Ennél nagyobb hülyeséget ki se találhatott volna.
- Igen, utólag elolvasva tényleg baromság, nem is értem hogy nem jöttem rá- ráztam meg a fejem.
- De amúgy- adta vissza a telefonom- volt azért pár dolog, amiben nem hazudott.
- Mégpedig?- néztem rá kérdőn.
- Hát, például- tettetett gondolkozást- tényleg cuki vagy, édesem.
Vigyorogva a szemébe néztem, majd a combját kezdtem simogatni. Azt hiszem picit meglepődött, majd pimasz mosolyra húzta a száját, és az arcom kezdte babrálni, mire közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Ezután csak haladtak ez események, fel sem bírtam fogni igazán mi történik, egyszer csak azon kaptam magam, hogy megkérdeztem lenne e a barátnőm, ő pedig igennel felelt.

Maró fájdalommal gondoltam vissza erre az emlékre.

- El...- kezdtem halkan, megszakítva a csendet.

- Igen?- törölgette a szemét.

- Velünk akkor.. velünk mi lesz?

- Épp ez az!- kiabált- Sajnálom Lou, nem tudok mást tenni...

- Te most szakítani akarsz?- kérdeztem, mire bólintott- de hát.. távkapcsolat?- pislogtam a planfonra, miközbe kibuggyant pár könnycseppem.

- Ilyen távolságban?? Nem, nem fog működni.

- Ha nem adsz neki esélyt, persze hogy nem!- kiáltottam rá.

- Lou, kérlek, ne haragudj- mondta zokogva, mire nem bírtam tovább, és én is sírni kezdtem. Szégyen ide vagy oda. Semmi sem akar nekem összejönni. Mindent elrontok. Vagy az univerzum elront nekem.
Anya halála után végre valami jó történt velem. Annak is kevesebb mint egy hét alatt vége szakadt. Azt hiszem ez bántott a legjobban. Egy újabb kudarc.

Hú, nem mertem idáig kirakni, remélem nem haragszotokhogy eltűntem + hogy nagyon nem larrys részt olvastatok, de nyugi, ezt a jövőbe majd kárpótlom!!♥️