Stepbrothers?! | Larry Stylinson [hun]

5. - Az első vita

Az értetlen szempárok kereszttüzében álltam még néhány pillanatig, majd ahogy felnéztem anyára szegeztem a tekintetem. Bánatosan, értetlenül nézett rám. Mire felfogtam, mennyire fontos is neki ez az egész, Louis után rohantam. Nem ronthatom el ezt. Gemma a vállamra tette a kezét, a tekintetét az enyémbe mélyesztette. Magyarázatra várt. Ahogy mindenki más a helyiségben.

- Rendbe kell hoznom- motyogtam neki. Nem tudta miről van szó, de aprót bólintott, én pedig kisiettem a házból. Odakint zuhogott az eső, az utak tele voltak pocsolyákkal, hideg is volt, de nem rohantam be esernyőért, vagy kabátért. Sietnem kellett.

Az utca végéig rohantam, ahonnan végre megpillantottam Louist. Egy esernyőt tartott a kezében, és épp egy taxit intett le. Sprintelni kezdtem, a taxi megállt mellette. Gyerünk már- suttogtam magamnak, és még jobban szaporázni kezdtem a lépteimet. Épp idejében értem oda, lihegve megálltam mellette.

- Louis!

Figyelmen kívül hagyva a sofőrnek kezdett el beszélni, majd ült volna be a kocsiba, mire a vállánál visszarántottam.

- Louis, kérlek! Nagyon sajnálom ami történt.

- Sajnálod?- nevetett fel gúnyosan- Nekem nagyon nem így tűnt. Elintézhetted volna egy egyszerű üzenettel, 2 szó lett volna, téves szám. Ehelyett kiadtad magad a barátnőmnek...összevissza hazudtál. Mire volt ez jó?

- Semmire, tudom. Figyelj, beszéljük már meg. Te is tudod mennyire fontos ez a szüleinknek.

- Te is tudhattad volna eddig.

- Nem tudtam az alakuló kapcsolatról. Rólad meg pláne nem.

- Melyik alakuló kapcsolatról?- nevetett fel újra gúnyosan- Hiú reményekbe kergettél az idióta utalgatós üzeneteiddel. Már kezdtem azt hinni... mindegy, nem tartozik rád.

- Sajnálom.

- Sajnálhatod is- mondta, majd összehúzta az esernyőjét, és bevágódott a taxiba. Becsapta az ajtót, egy ideig állt az autó, gondolom bediktálta a címét, majd a kerekek forogni kezdtek a sáros, latyakos vízbe, az én nadrágom meg megtelt koszos foltokkal. Eszembe jutott a szüleink megismerkedése mire elnevettem magam, mennyire másképp is el tud sülni egy szituáció. Egy ideig csak némán álltam az út szélén, a gondolataimba mélyedve, majd vizes hajjal, rövidujjú, átázott pólóban, sáros nadrággal haza indultam.

Sziasztook!
Szeretném megköszönni a vote-okat, és hogy olvassátok a történetem!💕
Idáig hogy tetszik?:)