Stepbrothers?! | Larry Stylinson [hun]

2. - Az első nagy bejelentés

☆vasárnap☆

- Harry!- kopogott a nővérem, Gemma az ajtómon

- Gyere!- kiáltottam ki, mire az ajtó kinyílt.

- Anyu üzeni, hogy gyere le a nappaliba. Nem tudom mit szeretne, de elég idegesnek tűnik.

Lerobogtunk a lépcsőn és kérdőn ültünk le a kanapéra.

- Nos..- kezdett bele Anya a monológjába- Nem is tudom, hogy kezdjek bele.

Gemma grimaszolva nézett rám, mire óvatosan megvontam a vállam.

- Az a helyzet, hogy bizonyára észrevettétek, hogy egyre többet járok el itthonról. Ennek pedig az az oka, hogy megismertem valakit...

A torkomba hirtelen akkora gombóc keletkezett, hogy azt hittem, ott helyben megfulladok.

- Tudom, hogy Robin borzalmasan nagy űrt okozott bennetek. Bennünk. Hihetetlenül hiányzik nap, mint nap. De - nyelte egyet - itt az ideje, hogy tovább lépjünk. Bizonyára ő is azt szeretné, hogy boldogok legyünk nélküle is. És én megtettem az első lépcsőfokot a változás felé. Megismertem egy fantasztikus férfit, és szeretném, ha ti is találkoznátok vele.

Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam.

- Troy Austinnak hívják. Igazán kedves alak, hamar meg fogjátok szeretni ti is!

- Ez..- tért magához Gemma- Ez csodás! Örülök, hogy boldog vagy!

- Igen...- kaptam a fejemhez- Nagyon örülök, hogy találtál valakit, aki boldoggá tesz- mondtam hamiskás mosollyal.

- Köszönöm, nagyon jól esik most a támogatásotok!

- És hogy ismerkedtetek össze?- kérdezte Gemma.

- Elég érdekes a történetünk. Szakadt az eső, én az esernyőmmel szerencsétlenkedtem egy keskeny utcában, ő pedig mellettem, az úton suhant el a kocsijával. A pocsolyák tartalmát a ruhámra borította, pedig aznap egy csinos kis szoknyában voltam. Dühösen kiabáltam utána, ő pedig visszatolatott, és nem győzött bocsánatot kérni. Aztán végül felajánlotta, hogy hazahoz, hogy átöltözzek, majd elvisz a célállomásomhoz.

- Anya!- meredt rá elképedten Gemma- Te beszálltál egy idegen autójába?

Halkan kuncogni kezdtem.

- Shh! Én felnőtt vagyok, tudom mit csinálok- nevetett Anyu- De igen, jogos a felháborodás. Szóval. Miután ez megtörtént meghívott kávézni az egyik délutánra, én pedig elfogadtam a meghívást. Rengeteget beszélgettünk a kávézóban, és ahogy teltek a napok, egyre jobban kerestük a másik társaságát.

- Ez aranyos- mosolygott Gemma.

- Igeen- értettem egyet én is.

- Szóval igen, ez a történetünk.

- Mikor találkozunk vele?

- Hétfőn jönnek.

Bakker, le fogok maradni arról a Louis gyerekről.

- Hány körül?

- Ebédre. De figyeljetek, van egy kis.. dolog, amit tudnotok kéne.

- Igen?- néztünk rá kérdőn.

- Szóval, vannak gyerekek.

- Hát, ez teljesen rendben van.- nyeltem egy nagyot.

- Hat- motyogta.

- HAT??!!- ordítottunk fel egyszerre Gemmával.

- Hat- felelte majd a tekintetét a padlóra szegezte- 5 lány 1 fiú.

- Na, ez érdekes lesz.