Stepbrothers?! | Larry Stylinson [hun]

4. - Az első találkozás

☆ h é t f ő ☆

Nyolc órakor Gemma berontott a szobámba, a telefonjából pedig bömbölt a zene.

- Hagyjál már- húztam a fejemre a párnám.

- 5 perc múlva bejövök, addigra öltözz fel, aztán kajálunk.

Egy ásítás kíséretében megfordultam az ágyamon. Aztán felhúzta a redőnyt.

- Kiég a szemem!- ordítottam fel.

- Keljél felfele!- nézett rám szúrós szemekkel az ajtóból, majd bezárta maga mögött az ajtót.

Felkaszálódtam az ágyból, és magamra kaptam egy bő pólót és egy farmert, majd levonultam enni.

Ezután elvégeztem a kijelölt feladatokat és 11:57-kor öltönyben ültem a kanapén.

12 óra után 7 perccel megszólalt a csengő.

Felsorakoztunk Gemmával az ajtó előtt, anyu pedig ajtót nyitott.

- Sziasztok!- köszöntötte a belépő 6 fős társaságot, majd egy puszit nyomott az "apuka" arcára, ami viszonozva lett.

- Jó napot!- köszönt kórusban 5 gyerek.

És megkezdődött a bemutatkozás.

- Troy Austin- kezdte az apa, ők pedig gyermekeim- lépett jobbra egy lépést.
- Louis, Lottie, Félicité, Daisy és Phoebe (ők ikrek!).

-Anne Cox- hallottam magam mellől anyu hangját- Gemma, ő pedig Harry.

- Örülök a találkozásnak!

- Szintúgy- tettük hozzá a nővéremmel.

Mindenki bevonult az étkezőbe, közbe hátul a két szülő sutyorgott valamiről, Gemma pedig a karom bökdöste.

Leültünk a gondosan megterített asztalhoz, a levesek is a tányérok közé kerültek. Anya biztatni kezdte a vendégeinket, hogy szedjenek, mire az egyik iker löttyintett egy kis húslevest a tányérjára, majd a következő lány is, és így tovább.

Ebéd közbe a hangulat rendkívül feszült volt, anyu próbálta bontani a láthatatlan falat ami köztünk állt.

Kaja után is az asztalnál ültünk és folytatódott a beszélgetés. Kiderült hogy Troy decemberben elvesztette a feleségét, akit a gyerekei borzasztóan imádtak.

Ezután anyának jött az ötlete, hogy nekünk, gyerekeknek egy délután el kéne mennünk közösen valahova. Próbáltunk időpontot egyeztetni, aztán végül nem beszéltünk meg semmit. A lány ikerpárnak pénteken programja van, jön hozzájuk pár osztálytársuk, viszont megpróbálják szombatra tolni, szóval majd telefonon fogunk egyeztetni.

Fél 3 előtt kicsivel Louis felállt a kanapétól.

- Nos, az a helyzet, hogy nekem 3-tól programom van - Hirtelen lefagyott minden tagom- Elenour-ral találkozunk majd a Big Ban előtt.

Te. Jóságos. Ég.

- Rendben- állt fel az apukája- Mindjárt elviszlek. Mi is megyünk már akkor haza.

- Maradjatok még nyugodtan- mosolygott anya.

- Köszönjük, de lassan mi is indulunk. Akad még pár elintézni valónk.- nézett rá kedvesen Troy.

- Pardon- ugrottam fel a kanapéról.- Mindjárt jövök- és ezzel elindultam a mosdóba. Beálltama tükör elé, és hideg vizet folyattam a tenyerembe, majd megtöröltem vele az arcom. Hát, ez csodálatos. Vártam még egy kicsit, majd kiléptem az ajtón.

A többiek a cipőjüket húzták, anya pedig Louisnak diktált valamit... a telefonszámom.

- Kicsim!- nézett rám- Megadom Louisnak a telefonszámod, hogy a találkozóval kapcsolatosan tudjatok egyeztetni.

- Mi a..- szólalt meg az előbb említett srác- El? Azt hiszem elgépeltem valamit- töprengett. Anyu újra lediktálta én már halálra fagyott arccal vártam a reakciót- Na ne!- nézett rám dühös arccal- Neked meg mi bajod van?- mordult fel, majd kiviharzott az ajtón.

Mindenki értetlenül nézte a történteket, én pedig a falnak dőltem, és a lábujjaim tanulmányoztam.