A kollégium titkos életei

Földi küldetés

A folyosón sétálok vidáman, egyenesen apám hatalmas könnyvtára felé tartok, ahonnan kikeresek pár könyvet, tanulás és "móka" céljából. Amint beléptem a helységbe, meglepődve látom meg, hogy ő is ottvan.

- Hey apa. - Intek neki, miközben elhaladok mellette. Ő csak bólint egyet, jelezve, hogy épp nem ér rá.
Felmegyek a 2. emeletre, ahol az emberekről szóló kötetek vannak. Kiveszek 2-őt amit érdekesnek találok, de mielött elindultam volna le, megláttam egy érdekes borítójú ütött-kopott könyvet. Kivettem, viszont annyira le volt kopva, hogy csak egy kulcs felirat látszódott. Le volt lakatolva. Lehet hogy valami napló? Vállat vontam, majd visszatettem, és kimentem a helyiségből. Egyenesen szobám fele tartottam, amikor apám megállított.

- Samanta. Beszélhetnénk? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - Gyere az irodámba 5 perc múlva. - Ahogy kimondta, el is tűnt. Sóhajtottam, majd beléptem szobámba, ahol kis barátom már várt.

- Na miket hoztál? - repült elém. Ő egy kissárkány képében volt, de emberi alakot is fel tud venni.

- Pár érdekes könyvet. Kezd el őket nélkülem, én addig megnézem, hogy apám mit akart.- nem vártam meg míg válaszol, csak kimentem a szobából, és elindultam az iroda felé.
Oda érve illedelmesen bekopogtam, majd benyitottam az ajtót. Apám az íróasztalánál ült, és biccentett, hogy üljek le a vele szemben lévő székre. Engedelmesen odabaktattam, majd helyet foglaltam. Kínos csend lett, amit megtörtem.

- Szóval... miről akartál velem beszélni? - nézek rá.

- Lenne egy munka a földön.

- Munka? Mi van a többi kaszással? Joannal és Kikivel?

- Édesanyád arra kért, hogy ezt te végezd el... - mondta, és hangján lehetett hallani hogy komolyan veszi, és nem tűri, hogy feleselek.

- Értettem.. - motyogtam, de ez cseppet sem tetszett.

- Itt van a cím, készülj, és minnél elöbb indulj. Vidd magaddal Anit is. - jelentette ki, majd kezével intett felém, hogy elmehetek. Sóhajtottam, majd felálltam és visszamentem a szobámba, ahol Ani a könyveket olvasta, immáron emberi alakban.

- Na mi volt? - pillantott fel rám.

- Le kell mennem a földre. Ohh tényleg a cím... - elkezdtem olvasni a lapra írt címet, de amikor megláttam az "iskola" és a "kollégium" szót, levágtam mi a helyzet.

- Mi a baj? - nézett rám barátom, miután meglátta hogy ideges lettem, elhallgatott.

- Semmi semmi. Csupán egy iskolába kell mennünk.

- Mennünk?! - hangján lehetett hallani, hogy meglepődött. Nem kicsit.

- Igen. Magammal kell hogy vigyelek. - mondtam, majd letettem a lapot az asztalra, és elkezdtem össze pakolni. Ani se habozott, letette az ágyra a könyveket és elkezdtett pakolni.

Nem sokkal később már ott is álltunk a kapunál, ami átvisz minket a földre. De mielött elmentünk volna, apám a kezembe nyomott egy új maszkot. Nem számítottam rá, így egy kicsit habozva, de elfogadtam, majd át is léptünk a kapunk. Szerencsénkre nem messze a kollégiumtól találtuk magunkat. Egy angyallal találkoztunk út közben, aki odaadta nekünk a koliba való beiratkozási papírokat, így már csak meg kell találnunk magát az iskolát. Kisvártatva megérkeztünk a célhoz, majd egy nagyot nyújtózkodtam. Odaadtuk a portásnak a papírokat, aki lepecsételte őket, majd azt mondta, hogy menjünk a 3. emeletre. Felszenvedtük magunkat, majd bekopogtunk a nevelőibe. Miután egy "szabad"-ot hallottunk, beléptem.

-Jónapot.- Köszöntem illedelmesen. Éreztem, hogy a székben ülő férfi nem ember.

-Jónapot. Maguk az utolsók. - mondta, miközben odanyújtottam a papírokat. Ő is lepecsételte, majd visszaadta. - Vigyázzanak magukra. - mondta, mikor elindultunk ki.

-Csak mosolyogtam egyet, és elindultunk a szobánk felé. Nevezetesen a 32-es szobába. Benyitottam, és akkor vettem észre, hogy kaptunk egy szobatársat, aki az emeletes ágy alsó felén feküdt, és a felső résznek az alját kémlelete.

- Hello... -szólítottam meg. Hangomra rámemelte tekintetét, majd felült.

- Szia. Te vagy az egyik szobatársam?- kérdezi a lány, egy kedves mosolyt villantva.

- És én lennék a másik! - ugrik ki hátam mögül vigyorogva Ani. Egy félmosoly szökik ajkamra, majd beljebb léptem, és ledobtam a csomagom a földre. Körbenéztem, majd ledobtam magamat az ágyra.

- Ahw.... Puhaaaa~ - nyomtam bele arcomat a párnába, majd felültem.- Amúgy mi a neved? - helyeztem törökülésbe a lábam, miközben felvetettem a kérdést.

- Cheryl. És a tieteké? -nézett rám, majd kisbarátomra.

- Az enyém Samanta, ő pedig Ani. - az említett csak egy hatalmas mosollyal nézte a másikat, miután letette cuccait. Kipakoltunk, majd arra lettem figyelmes, hogy a hasam egy hatalmasat kordult. Cheryl erre elkuncogta magát.

- Csak nem éhes vagy Sam? Ugye nem baj ha így szólítalak? - nézett rám bizakodva, félmosollyal az arcán.

- Igen, az vagyok, és nem, nem baj ha így szólítasz. - Modolyogtam rá, mire megint kordult egyet a gyomrom. Ekkor megragadta Cheryl a kezem, és levitt az ebédlőbe, ahol éppen sajtos szendvics volt vacsira, teával. Ettünk, beszélgettünk, majd csatlakozott hozzánk Ani is. Miutan megvacsiztunk, visszamentünk a szobába, majd elkezdtünk kipakolni a táskákból. Természetesen a legtetején ottvolt a maszkom. Megpróbáltam úgy kinyitni, hogy Cheryl ne lássa meg, de nem ment.

- Az mi? - kérdezte csillogó szemekkel nézve a tárgyra.

- Semmi, semmi. Csak egy régi holmi, ami számomra értékes. - mondtam, majd kivettem, és mikor meglátta, hogy pontosan mi is az, azonnal elkezdett kérdezősködni. Mindegyikre megpróbáltam úgy válaszolni, hogy ne fogjon gyanút. Szerencsére sikerült is. Miután kipakoltam a taskáimból, elmentünk fürdeni. A pizsomámban baktattam vissza, amikor a nevelő behivatott magához.

- Miről akar beszélni? - kérdeztem udvariasan, miután leültem az irodában lévő kanapéra.

- Rólad, és a többi halandóról. - nézett rám komolyan. Tudtam hogy nem ember! Biztos ő az egyik angyal, aki megfigyel.

- Pontosabban? - húztam fel lábam törökülésbe. Eközbe végig őt néztem. Még sose találkoztam élő angyallal. Kíváncsi vagyok, hogy ő ugyan olyan mint anya.

- Pontosabban, vissza kell fognod az erődet. Sok itt az árnyvadász, és démon is van elég.

- Ha tud újat mondani, hallgatom. - már cseppett sem izgatott, egy angyal ne pofázzon itt nekem. Igaza van, de ezt már mindenki elmondta. Tudom ezt a nélkül is, hogy sír itt nekem.

- Azthiszem... Nem tudok. Elmehetsz. - amint kimondta, felálltam és kimentem, egyenesen vissza a szobámba.

- Mi a baj? - nézett rám Cheryl aggódóan, mire én megráztam a fejemet.

- Semmi különös. Csak egy kicsit idegesít ez a nevelő. Ha így folytatja a végén még lefejezem. - Erre Cheryl csak halkan kuncogott egyet, mire én elmosolyodtam, majd lekapcsoltam a villanyt, és bebújtam az ágyba. Holnaptól keményen kell tanulnom, és a lelkek begyűjtésére is figyelnem kell. Már várom...

Szejasztok :d Remélem tetszett az első rész (ﾉ*ﾟｰﾟ)ﾉ A következő várhazóan hosszabb lesz. 1 rész egy napot foglal magába. Lehet hogy 2-őt is, de ez csak az ikhlettől függ ;)