A kollégium titkos életei

Pár új... barát?

Nehezen feltápászkodtam, hisz ha tippelnem kéne, eltört a csuklóm. Az árnyvadász visszasietett Sreyához, aki csak ilyedten nézett a másikra. Felvettem a még ép kezemmel a kaszámat, majd sóhajtottam egyet, mire mindkét lány rámkapta tekintetét.

- Mi az? - döntöttem oldalra fejem, mire az árnyvadász odasietett hozzám, majd a csuklóm alá fogott, ami miatt felszisszentem.

- Ahogy gondoltam. - mondta, majd elengedte a kezemet, és egy fáslit vett elő egyik zsebéből. Betekerte csuklómat, és a szemembe nézett. - Vigyázz magadra. - Ezután megfordult, felkapta Sreyát, és elviharzott. Egy jó ideig hűlt helyét néztem, majd vállatvontam, és megidéztem újra pergamenem. Mivel bal kézzel nem tudom használni kaszámat, ezért inkább megkerestem Anit, majd visszamentünk a kollégiumba. Immáron ember formában.

Másnap reggelt kómásan ébrettem. A kezem még mindig sajgott, és csuklómat nem tudtam mozgatni. Nagy nehezen magamra szenvettem ruháim, majd leültem az ágyra. Még nagyon korán volt, olyan fél 7 lehetett, de nem tudtam aludni. A tegnapon gondolkoztam. Azért segített az árnyvadász, mert nem akar rosszat vagy csupán...? Egy kopogás zavart meg, mire felkaptam fejem.

- Jóreggelt. - Nyitott be nevelőnk. Oldalra döntött fejjel vizslattam, miközbe belépett a szobába. - Samanta beszélhetnénk? - Bólintottam, majd kimentünk a folyosóra. Nekidőltem a falnak.

- Mondja, mit szeretne? - néztem szemeibe, mire sóhajtott.

- Azthiszem rossz szobába osztottunk be. Kérlek pakolj össze, és költözz át a 16-os szobába. - mondta, mire felhúztam egyik szemöldököm.

- Biztos, hogy nem. - Jelentette ki, mire újra sóhajtott egyet. De ez a "tudtam, hogy nem lesz könnyű" sóhaj volt. Megforgattam szemeim, majd megadóan bólintottam.

- Köszönöm. - mondta, majd otthagyott. Visszamentem a szobába, majd felnéztem Ani-ra, aki ijedten nézett vissza rám.

- Valami baj van? - kérdezte, mire megráztam fejem.

- Semmi komoly. - vontam meg vállam, majd elkezdtem összepakolni. Ani rögtön érezte, hogy mi a helyzet, ezért lemászott az ágyról, és odajött, hogy segítsen. Miután végeztünk, felkaptam 2 táskám, majd elindultam ki. Kis barátom rögtön kezem után kapott. Megfordultam, majd láttam, hogy majdnem elsírja magát

- Mi lesz a búcsúzással? - kérdezte remegő hangon, mire elmosolyodtam.

- Nem haza megyek te lökött! - kócoltam össze haját másik kezemmel, mire elengedett egy megkönnyebbült sóhajt. Arcán volt egy pici pír is. Elengedte kezemet, majd odaléptem az ajtóhoz. Intettem Aninak, majd kiléptem a helyiségből, és elindultam a folyosón, a 16-os szobát keresve. Meg is találtam, és egy kicsit meglepődtem, hogy fél 8-kor nincs ott senki, de inkább égi áldás volt ez. Letettem cuccom, majd a még üres szekrénybe elkezdtem kipakolni. Miután végeztem nagyot nyújtózkodtam, majd kinyílt az ajtó. Oda kaptam tekintetem. Meglepetten láttam, hogy egy lány állt ott. Elég fiús kinézete volt, de az arcán látszott, hogy lány.

- Te meg ki vagy? - mért végig, amitől a hideg végigfutott a hátamon.

- Azt hiszem az új szobatársad. A nevem Samanta. - mutatkoztam be, miközben elmosolyodtam.

- Nagyon örülök! - Nyújtotta kezét. Kis naívan én is nyújtottam, viszont kézrázás helyett megragadta csuklóm, majd nyakamba ugrott. - Az én nevem Boni. - suttogta fülembe, mire egy "enyhe" grimaszt vágtam. Leszedtem nyakamról a kezeit, majd eltoltam magamtól. Egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá, majd sóhajtottam, és "otthagytam". Kimentem a szobából, az ebédlő felé vettem az irányt, közbe nyújtózkodtam egyet. Beérve az ebédlőbe, ráeszméltem, hogy valami... Hagymás cuccli van, így nem törődve hasam korgásával fordultam sarkon, majd indultam volna vissza, de valaki az utamat állta. Minő meglepetés, hogy Boni volt az. Megforgattam szemeim, kiakartam kerülni, de mindig elém állt.