A kollégium titkos életei

"Összejövetel"

Viszont nem gondoltam volna, hogy ez a napom lehet még rosszabb is. Merthogy éppen rányitottam a szobatársaimra. Na de melyikekre? Persze hogy a törpére és a szőkére. A jobb oldali ágyon ültek, és csókolóztak póló nélkül. A törpe a szőke ölében. Annyira egymásba voltak habarodva,hogy nem vettek észre, ezért köhécseltem egyet. Mindketten rámkapták fejükett.

- Bocsi ha megzavartalak titeket. - léptem beljebb, és ekkor kaptam el a szőke ideges tekintetét. A törpét ráfektette az ágyra, és úgy csókolta tovább, viszont szeme sarkából még mindig engem nézett. Mikor észrevette, hogy ez engem nem fog eltűntetni, odajött hozzám, és kilökött a szobából. Majdnem hátraestem, de szerencsére ott volt a fal. Visszanéztem a szőkére, aki egy halálos pillantás után becsapta az ajtót. Csak álltam ott egy ideig, és próbáltam feldolgozni a dolgokat. Szóval ők együtt vannak és én rájuk nyitottam? Miután nagy nehezen realizáltam a dolgokat, megráztam fejem, majd Ani szobájához mentem. Mivel már nem ott lakok, ezért kopogás után nyitottam be. Azaz nyitottam volna, de az ajtó zárva volt. Szóval, most nem tudok nagyon hol aludni. Nagyot sóhajtva csúsztam le a fal mellett a földre, majd lábaimat felhúzva, térdemre hajtottam a fejem.

- Mi a baj? Csak nem kizártad magad? - hallottam meg egy ismerős fiú hangot, mire felkaptam a fejemet. Na vajon ki volt az? A nagyképű hófehérke.

- Mit akarsz? - kérdeztem ellenségesen, mire megvonta vállát.

- Csak megesett rajtad a szìvem. - mondta, mire odanyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.

- Van olyanod is? - nevettem el magam halkan, majd elfogadva azt, felálltam a földről.

- Bármely hihetetlen, igen, van... - kacsintott, mire elmosolyodtam és megráztam fejem.

- Ki hitte volna. - mondtam, mire megforgatta szemeit, majd megfordult és elindult balra. Visszanézett rám, majd biccentett egyet, hogy kövessem. Rosszallóan megráztam fejem, majd utána siettem. A 8-as szobához mentünk, ami majdnem hogy a folyosó másik felén van. Benyitott, majd bementünk. 1 ágy volt, ami jobb oldalt a fal mellett helyezkedett el. Mellette egy kisebb íróasztal, előtte egy nagy szőnyeg terült el. Bal oldalt egy nagy szekrény volt, és nagyjából ennyi. Igazából másra számítottam. Beljebb léptem, és éreztem az ibolya illatot. Beleszagoltam a levegőbe, amit a másik is észrevett.

- Tetszik? - nézett rám, mire megvontam vállam.

- Elmegy. - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.

- Tied az ágy. Én majd alszok a földön.

- Micsoda úriember... De nem alszok itt. - ráztam meg fejem, mire becsukta mögöttem az ajtót. Nem tudom, hogyan került oda. Ekkor megéreztem, hogy nem ember. Furcsállva néztem rá, mire sóhajtott egyet.

- Ahogy láttam, a szobádból kizártak, és nincs hol aludnod. Miért utasítod vissza? - nézett szemeimbe. Erre csak megvontam vállam.

- Ha nem engedsz ki az ajtón, akkor az ablakot választom. - indultam el az említett dolog felé, ami az íróasztal fölött volt. Viszont mielőtt odaértem volna, a srác megint előttem termett.

- Figyelj hófehérke. Nem kértem hogy segíts meg ilyenek. - néztem szemeibe, ami egy kis meglepődöttséget sugárzott, de aztán átment haragosba.

- Hófehérke? - tette keresztbe karját mellkasa előtt.- Na ebből elegem lett. Tetszik vagy sem, itt maradsz beképzelt kisasszony! - egy ideig farkasszemet nézhettünk, de a következő pillanatban valaki benyitott a szobába.

- Hello fiatalok. Minden rendben? - hallottam meg a tanár úr hangját, mire megfordultam, és éppen beszélni kezdtem volna, de hófehérke megelőzött.