A kollégium titkos életei

Gyilkosság...?

Lassú léptekkel mentem a sétálóutcán, és gondolkoztam azon, hogy elmenjek-e abba az "összejövetel" bigyuszba. Eléggé érdekesnek tartottam, hisz akkor tanulhatnék egy kicsivel többet az emberekről. Bár egy kis félelem is bennem volt, hisz mit csinálhatnék én ott? Nem tudom mit is jelent az "összejövetel". Igazából az italokat se szeretem. Az elmúlt napban talákoztam alkoholistákkal, és meglepődtem, mert ezeknek az italoknak a hatása alatt az emberek láthatják a sötétben, illetve a fényben megbúvó lényeket. Sóhajtottam egyet, majd végül elindultam a kollégium felé.

Abban a reményben léptem be a szoba ajtaján, hogy nem lesz ott senki, és szerencsére nem is volt. Megkönnyebbülten mentem oda egyenesen a szekrényemhez. Kivettem pár nekem tetsző ruhadarabot, és mielőtt még bárki is bejött volna átöltöztem. Ránéztem az órára, ami az ajtó felett volt. Még csak 5 óra. Nyugodtan léptem ki a szoba ajtaján, majd Anihoz vettem az irányt. Bekopogtam, majd benyitottam.

-Hey - köszöntem kis barátomnak, aki az emeletes ágyon ült.

-Sam! - ugrott le, és rögtön át is ölelt.

-Azért ne folyts meg. - kócoltam össze hófehér haját, mire elengedett.- Ma ki tudnánk menni egy kicsit később?

-Ugye tudod hogy Vasárnap van? -döntötte oldalra a fejét, mire bólintottam egyet.

-Tudom, de hát akadt egy kis dolgom.- néztem félre.

- Értem. - mosolyodott el, látszott rajta, hogy egy kicsit szomorú, hogy nem mondom el miértjét a dolgoknak, de a megértést is lehetett rajta érezni.

-Akkor én megyek. Majd jövök. - nyomtam egy puszit a homlokára, majd kimentem a szobából.

-Szia Sam. - jött velem szembe Sreya.

-Hello. - köszöntem vissza egy kisebb mosollyal, mire megállt a szobája ajtaja előtt.

-Beszélhetnénk? - nézett rám reménykedve, mire bólintottam egyet. "Úgy is van még időm"-mondtam magamban, majd követve Sreyát, beléptem a szobájába.

-Miről akarsz beszélni? -döntöttem oldalra fejem, úgy nézve rá.

-Az új szobatársaidról. Szerinted nem furák? -ült le az ágyára, elmélkedve a dolgon.

-Hogy érted ezt? -vontam össze szemöldököm.

-Aggaszt a jelenlétük. Jó, most nem, de mikor a folyosón elmegyek mellettük, kiráz a hideg. -húzta össze magát, mire sóhajtottam egyet, majd leültem mellé.

-Szerintem nincs bennük semmi furcsa. A törpe cuki, míg a nagy ijesztő, és bunkó. -vontam meg vállam, egy erőltetett mosolyt húzva ajkaimra.

-És a lány?- nézett fel rám, mire nyeltem egyet.

-A lány... Hmm... Lehet előítéletes vagyok, de én nem bírom. -ráztam meg a fejemet.

-Csak nem tetszik neked? -hajolt előrébb, hatalmas mosolyra húzva száját.

-Ez honnan jött?! -néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Ó... Akkor pont fordítva... - kacsintott, mire megforgattam szemeim.

-Csak azt ne mond, hogy... -

-De-de! - nevetett fel, mire sóhajtottam egy nagyot, majd hátradőltem az ágyon.

-Lefejelem ha hozzám mer érni. - mondtam, majd becsuktam a szemem.

-Az biztos... -mondta alig hallhatóan, mire ránéztem. Láttam, ahogy elkomolyodott. Valahonnan annyira ismerős. Már a neve is emlékeztet valakire. Nem is vettem észre, hogy már egymást nézzük. Elmosolyodtam, majd felültem az ágyon.