Nagyokat pislogva keltem fel a csengőszóra... A... Mire?! Hirtelen felugrok, majd ijedten körbenézek.
- Mi a baj? - Néz rám kikerekedett szemekkel Cheryl, miközben felül az ágyon.
- Miért csöngettek?! - kérdeztem ijedten, mire nagyot sóhajtott.
- Ez csak a reggeli csengő. Tudod, így nem kell reggelre ébresztőt beállítanunk... - magyarázta meg az eseményeket, majd felállt az ágyról,és odaballagott a szekrényéhez.
- Lejöttök velem reggelizni? - nézett rám, majd Anira, aki azóta ugyan úgy felkelt, csak még az ágyán ült.
- Jól esne valami étel szerű... - mondta kis barátom, mire én csak bólogattam, majd felöltöztem.
- Nem fehér inget veszel fel? - nézett rám furcsálva Cheryl, mikor meglátta rajtam kék cicás felsőm.
- Miért kéne? - emeltem rá tekintetem.
- Mert évnyitó lesz. Tudod... - ekkor kaptam észbe. Olvastam valami hasonlóról az egyik "emberi szokások" könyvben . Gyorsan átvettem fehér ingemet, majd megvártuk Anit, és lementünk reggelizni.
- És hol lesz ez az... Izé? - néztem rá Cherylre,aki velem szemben ült az asztalnál.
- Az évnyitó? Lent az udvaron...- válaszolta, utána még egy falatot vett a szájába. Miután végeztünk, elindultunk ki az ebédlőből. Éppen bekanyarodunk az udvarra vezető folyosóra, amikor valaki nekem ütközött. Érzem, hogy majdnem hátra esik, ezért reflexből kapok keze után, emiatt tompítom az esését.
-Jól vagy?- Nézek a lány szemeibe aggódva.
-Persze... Csak ügyetlen vagyok -vakarja meg tarkóját, ezzel tartva még mindig a szemkontaktust. Még mindig a kezét fogom, ezért felhúzom. - Bocsi, de most mennem kell...- elengedem kezét, majd elszalad mellettem.
- Ismered? -néz rám Cheryl, de én csak megrázom a fejem. Ezután kimentünk az udvarra, ahol csoportokba állnak a halandó gyerekek, gondolom osztályonként. Beálltunk mi is az egyik csoporthoz, majd ekkor egy nő jön oda hozzánk.
- Sziasztok. Ti is 9.b-sek vagytok? - mosolyodik ránk, mire én csak bólintok egyet. - Én vagyok az osztály főnökötök, Shisaa Gabriella.
- Az én nevem Cheryl -mutatkozik be szobatársam, majd megbök ezzel jelezve, hogy nekem se ártana visszaköszönnöm.
- Samanta... -mondom, majd sóhajtok egyet.
- Kegye netán ideges? -néz rám az újdonsült "osztályfőnököm", egy mosollyal az arcán.
- Nem, nem, csak fáradt vagyok... -válaszolom, majd otthagy minket a nő.
- Engem észre sem vett... - mondta csalódottan Ani.
- Majd észre fog - kacsintok kis barátomra, majd több furcsa erőt is megérzek közeledni. Figyelmen kívül hagyva ezeket, tüntetem el percek alatt a saját erőmnek jelenlétét, majd a többi felnőttre pillantok. Ekkor vettem észre, hogy nevelőnk is ott áll. És engem néz. Idegesítő egy alak. Arra kaptam fel a fejemet, hogy az ünnepség elkezdődött. Az évnyitó végével mindenki követte az osztályfőnökét, akik a saját termükbe vezették a gyerekeket. Miután mi is beértünk az osztálytermünkbe, mindenki leült. Ekkor észrevettem, hogy egy lány egyedül ül a leghátsó padban. Odabaktattam, majd ránéztem.
- Szabad ez a hely? - mosolyogtam rá, mire rámkapta tekintetét, és bólintott egyet. Mivel ő kívül ült, én beszenvedtem magam belülre, majd ráfeküdtem a padra.
- Üdvözlöm a diákokat. Én lennék az osztályfőnökötök, Shisaa Gabriella. Azt szeretném, hogy mindenki bemutatkozna. Menjünk sorban. - ránézett az 1. padban ülőkre, mire azok egy kicsit meghökkenve, de elkezdték. Mindenki a nevét közölte, illetve hogy honnan jött, meg persze hogy mi a hobbija. Eközben észrevettem, hogy 2 nem emberi "lény" is van az osztályomba. És nicsak, az egyik pont mellettem ül. Hosszú fekete haja volt, vörös szemekkel. Kapucniját fejére húzta, és úgy nézte a padot. Az arca olyan ismerős volt, de nem tudom, hogy honnan. Észre sem vettem hogy már rajtam van a sor. Felegyenesedtem, majd neki fogtam.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A kollégium titkos életei
FantastikEgy este a kollégiumban a szomszéd szobában ücsörögtem, kollégista társaimmal. Nagy unalom volt, és a földön ültem. Ekkor feljött az a téma, hogy a gyilkolás. Na igen, mindenki rávágta "de lennék egy sorozatgyilkos". Mire nekem kipattant a fejemből...