Egy ártatlan meggondolatlanság. Egyetlen mondat. Egyetlen szó. Ennyi kellett ahhoz, hogy megfosszam magam a saját családomtól, az otthonomtól, az eddigi életemtől és a jövőmtől. Azzal az egy szóval elveszítettem mindent, ami valaha kedves volt a sz...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Nahát! Vendégünk van? - ugrándozott Palkó nagy vígan, mikor megérkeztem harmadmagammal a pajtába. - Milyen néven szólíthatom magát, Herr Jäger?
- A nevem Teo, és örülnék, ha nem néznének engem vadásznak csak azért, mert fegyver van nálam - mondta a herceg fáradtan. - Bolond is lennék éppen ebben az erdőben vadászni.
Pont azért nézünk téged vadásznak - vigyorogtam magamban.
- Én pedig Paul vagyok! - ragadta meg "Teo" kezét Palkó, és két apró tenyere közé fogva jó nagyokat rántott rajta, majdnem fel is borította a herceget. - Nagyon örvendek, Teo úrfi!
- Ehemmm... Kié ez az aranyos kis lurkó? - kérdezte tőlem Teo a kisfiú fejét simogatva. Széles mosollyal próbálta leplezni a nemtetszését, amiért nem kettesben terveztem vele tölteni az elkövetkezendő három napot.
- Bella? - pislogott rám Teo úgy, mintha szellemet látott volna.
- Csak nem azt tetszett hinni, hogy Hexe a becses nevem? - nevettem hitetlenül. - Egyébként Pault én se ismerem túl régóta, alig egy hete keveredett ide. Lesz ideje megismerkedni vele, mától ugyanis maga meg ő pajta-pajtások.
- Pajta- micsodák? - ráncolta homlokát a herceg.
- Itt fog maga aludni Paullal - feleltem, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. - Kicsit hangosan horkol, viszont ezt a problémát orvosolni fogom, ezt garantálom. Tüzet rakni idebent tilos, a tisztás belső végében van egy biztonságos tűzrakóhely, valamint itt, a bogrács alá lehet esetleg begyújtani, ha kerít valamit, amit meg lehet főzni. A saját- illetve a bajtársai ellátásáról magának kell gondoskodnia, kérhet tanácsokat Paultól, bár remélem, egy felnőtt férfinak semmiség az ilyesfajta életmód.
- Idehallgasson, maga... - indult meg felém Teo, ám Palkó az útjába állt.
- Bella kisasszonyéhoz képest a mi helyzetünk igazi luxus! - kelt védelmemre Palkó. - Addig, amíg ő egymaga kucorog az erdő sötétebb szegletében, egy huzatos, kényelmetlen faodúban, ahol egymaga is alig fél el, és farkasok vonyítják neki az altatódalt, addig mi itt ketten is elférünk lovastul, kutyástul, nem fúj be a szél, rakhatunk egy kis tüzet, puha szalmán aludhatunk, nem halljuk a vadakat, besüt a hold az ablakokon, és félnünk nincs mitől, ugyanis ide egy kósza bandita sem tud feljutni, nem úgy, mint Bella kisasszony odújához!
Teo rám nézett, és legnagyobb döbbenetemre nem sajnálatot, de még csak nem is meglepődést láttam a szemében. Aggodalommal teli tekintettel nézett rám.
- Különböző neműek nem aludhatnak együtt, ezt maga is tudja - forgattam a szemeimet.
- Ilyen helyzetben él, hogy még rendes kőháza sincsen, és még mindig az illemet részesíti előnyben a saját biztonsága helyett? - nézett rám olyan komolyan, mint azelőtt még soha.
