Fejembe vettem, hogy megfürdetem Palkót a folyóban. A végeredmény az lett, hogy ő duzzogva, háttal nekem letelepedett egy fa tövében, hogy őrködhessen, míg én helyette is megszabadítottam magamat a bőrömre lerakódott zsír- és koszrétegektől.
- Isteni a víz! - kiáltottam felé, bár közben erőteljesen koccantak egymáshoz a fogaim az őrjítően fagyos víztől.
Olyan gyorsan tudtam le a havi fürdést és hajmosást, amennyire csak tehettem. Nyáron még el-el lubickoltam a meleg hullámok között, ott, hol a patak medre mélyebb volt. Azon a szeptember délutánon csak térdig bírtam belearaszolni a vízbe, és "cicamosdással" tisztogattam magam, közben úgy reszkettem, mint a nyárfalevél, s kis híján ötször kiejtettem kezemből a saját készítésű szappanomat és hajsamponomat. Tökéletesen értettem Palkó érveit a fürdés ellen, sőt, mélyen egyet is értettem velük, csak hát... Sajna a mosdás is az egészséges életmód része.
- Biztos nem csobbansz egyet, miután én végeztem?
- Ha meg tetszik etetni a farkasokkal, akkor sem! - vágta rá csípőből. - Nagyonis jól tudom, mennyire hideg a víz! Tessék nekem elhinni, a koszos ember sokkal később lesz beteg, mint az, amelyik félfagyos folyóban fürdik!
- Nem, ha olyan gyorsan túl van rajta, mint én! - rikkantottam immár törülközés közben. - A vékony ruha is sokkal melegebbnek tűnik a hideg vizes fürdés után!
- A vékony ruha is vizes lesz fürdés után, tehát még hidegebb lesz, mint volt!
- Nem, ha az ember alaposan megtörülközik! - ráztam meg a fejem. - Nézd, ha forralok neked vizet az üstben, szót fogadsz és megfürödsz végre? Büdös, koszos disznókat nem tűrök meg az én pajtámban!
- Ha lesz olyan illatos illóolaj is benne, mint amilyet most maga használ, lehet róla szó! - adta meg magát jókedvűen.
- Megegyeztünk! - bólintottam elégedetten. - Várjunk csak! Odáig érződik a szappanom illata?
- Igen, egy kicsit - szimatolt a levegőbe - Levendulás?
- Igen - bólintottam.
- Mama is nagyon szerette a levendulát! - nosztalgiázott Palkó. - Meg Szofinak is...
- Szofi? Ő meg ki? - kérdeztem öltözködés közben.
- Régen a szomszédunkban lakott. Gyönyörű, barna kislány volt, kökényszínű szemekkel.
- Szóval kökényszemű Szofi... - memorizáltam.
- Bizony, mindenki így hítta' őt a faluban. Kökényszemű Szofika. Az én Kökényszemű Szofikám...
- Barátok voltatok?
- Kicsit többek annál... Udvaroltam neki.
- Hány éves is vagy te? - kérdeztem megrökönyödve.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A só (magyar népmesék alapján)
Genel KurguEgy ártatlan meggondolatlanság. Egyetlen mondat. Egyetlen szó. Ennyi kellett ahhoz, hogy megfosszam magam a saját családomtól, az otthonomtól, az eddigi életemtől és a jövőmtől. Azzal az egy szóval elveszítettem mindent, ami valaha kedves volt a sz...