❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

14.fejezet"Csak egy rossz àlom"

"Elmentem fürdeni. Michael bent volt a szobába. Megengedtem a kádba a vizet és levettem a ruhàim, majd bemásztam. Lehunytam szemeim és ellazultam.
-Rachel… Rachel…. kelj már fel, tűz. van. – rontott be Michael a fürdőbe
Kinyitottam a szemem és hatalmas füstöt láttam magam körül. Michael odaadott egy törülközőt. Magamra tekertem és próbáltam kijutni, csak az volt a baj, hogy semmit sem láttam. Elindultam a folyosón bár a hatalmas füsttől szédülés fogott el. Lépteket hallottam magam mögött. Bíztam abban, hogy Michael az, de hátrafordultam. Nem jutottam többre, mert semmit nem láttam. Legyalogoltam a lépcsőn és kikecmeregtem az ajtón. Kint senki nem volt. A ház előtt állva vártam, hogy Michael kijöjjön. Hallottam a tűzoltókat. Hirtelen rengeteg ember lett a helyszínen. Az eszemben csak is Michael volt. –( Hol van? Miért nem jön? Istenem, ne essen baja) a tűzoltók ki-be rohangáltak. Sehol nem láttam Michaelt. Egy férfi odajött hozzám.
-Kisasszony, minden rendben? Nem ütötte meg magát?
-Nem, de a barátom bent van… én visszamegyek.
-Nem mehet oda be. –Megragadta az idegen a karom és visszarántott. Én a ház fele néztem és reméltem, hogy Michael kijön az ajtón.
-Eresszen el, nem hallja?
-Nem engedem, maradjon nyugton.
-Hogy maradhatnék, ha ott van benn, akit szeretek?
Egy tűzoltó a karjában hozta ki Michaelt. Letette a földre és egy orvos rohant egyből oda. Én kitéptem magam az úr kezei közül és rohantam Michael felé. Egyre nehezebben és nehezebben bírtam lépni. Lassultam. Akár mennyire is igyekeztem, hogy odaérjek egyre lassabban léptem.

Michael arca felém fordult és a szemei lecsukódtak. Az orvos hirtelen rám nézett és elhallgatott.
-Michael, ne hagyj itt. Kérlek? –( Üvöltöttem zokogva, az arcomon folytak a könnyek megállás nélkül.
Az orvos próbálkozott, próbálkozott, de nem ment…
-Sajnálom hölgyem… -(Szólalt meg rekedtes hangján az orvos)"
- -Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee……- üvöltöttem torkom szakadtából. Felültem az ágyban és zihàltam. Michael is hirtelen felült.
- Édesem, mi a baj?-kérdezte mire karjaiba omlok zokogva.
- Na-nagyon ro-rosszat á-álmodtam-zokogom mellkasába.
- Nincs semmi baj! Mit álmodtàl?-kérdezte hátamat simogatva.
- Tű-tűz vo-volt é-és é-én ki-kijutottam a-a hà-házból. D-de t-te -ne-nem. É-és e-egy tű-tűzoltó ho-hozott k-ki. E-egy o-orvos pro-probált ú-újra é-éleszteni, d-de n-nem sikerült -ne-neki é-és me-meghaltál.-zokogom még mindig.
- Ssshhh... Nincs semmi baj, Kicsim! Csak egy rossz álom volt! Hallod? Itt vagyok!-suttogja a fülembe. Végre abbahagytam a sírást de még mindig öleltem Michaelt. Végig simítottam csupasz mellkasán. Elengedtem Michael-t mire ő hanyattdőlt. Ráfeküdtem a mellkasára. Így aludtunk vissza egy picit. Remélem ez a rémálmom soha nem valósul meg!...

Sziasztok! Remélem tetszik! Ha igen tudod a dolgod! Remélhetőleg még ma hozok két részt! Addig is jó várakozást kedves Jacksonistàk!
By: Roxy Jackson💋