❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

19.fejezet"Díj átadó"

*Másnap*
-Hé, édesem! Képzeld, ma bemutatlak a legjobb barátomnak. Ott lesz ő is a díjátadón.-közölte másnap Michael
-Remek!-csillant fel a szemem-Olyan sok kedveset hallottam róla.
-De hát még nem is mondtam ki az.-meredt rám értetlenül
-Én azt hittem Elizabeth Taylorról beszélsz.-mondtam zavartan
-Igen, ő az. De honnan tudtad, hogy…
-Megint elfelejtetted, hogy rajongód voltam.
-Csak voltál?-kérdezte, miközben a kezét a derekamra tette
-És most is vagyok.-egészítettem ki az előbbi állításomat pontosítva.

Délben kezdődött a díjátadó. Mint ahogy mindenki, egy órával előbb odamentünk, hogy válthassunk pár szót a többiekkel. Mivel még nem voltam ilyen rendezvényen, izgultam, hogy milyen ruhát vegyek fel. Nem akartam kítűnni a tömegből, de a hétköznapiasságtól is tartottam. Sok spekulálás után egy zöld, térdig érő ruhát választottam ki azok közül, amit otthonról hoztam. Michael a saját stílusához híven, nem egy snassz egyszerű öltönyt vett fel, hanem egy fehér ing, fekete nadrág, fekete érdekes mintázatu kabát. Ja, és napszemüveg.
Mikor odaértünk kézenfogva bementünk. Észrevettem, hogy sokkan összesúgtak és megfordultak utánunk. Többen odaköszöntek Michaelnek.
-Nézd csak, ott van Liz!-kiáltott fel Michael boldogan, és felé sietett
Mikor Elizabeth észrevett minket, öleléssel és puszival köszöntötte Michaelt, majd felém fordult.
-Kihez van szerencsém, ennek a gyönyörű lánykának személyében?
-Ő itt a barátnőm. Elizabeth, Rachel; Rachel; Elizabeth.-mondta mosolyogva, mindig a megfelelő személyre mutatva
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem végre önt.-mondtam
Erre mindketten elnevették magukat, és Elizabeth közölte, hogy tegezzem.
-Michael Joseph Jackson! És nekem mégis mikor szándékoztál volna szólni az érkezésedről?-lépett mellénk…
Diana Ross! Wow!
Olyan jelentéktelennek éreztem magam a sztárok körében.
-Diana! Jó, hogy jössz!-mondta Michael, és összeölelkeztek-Ő itt…
-Sindy. Tudom.-mosolygott rám Diana-Láttam az interjút, amit tegnap adtál. Olyan édesek vagytok együtt.
Michael átkarolta a derekam. Körbenézett, majd közelebb intette magához Elizabethet és Dianát.
-Sindy babát vár.-mondta halkan-Nagyon közel álltok hozzám, így gondoltam jó ha tudtok róla.
A két nőből hirtelen feltörtek az anyai ösztönök, és ujjongva öleltek át.
Nemsokára bementünk a konferenciaterembe , ami a díjátadó pontos helyszíne.
-Liz hogyhogy itt van? Hiszen ő szénésznő. Ez nem egy zenei díj? Tényleg, milyen díj ez?
-Ő fogja átadni annak aki megnyeri. Nem olyan jelentős díj, valami évi elismerés.
-Azért én szurkolok, hogy te kapd meg, nálad jobban senki nem érdemli meg.
-A többiek is keményen dolgoznak a sikerért, a jelöltek közül bárki megérdemelné. De az ért köszönöm, hogy így gondolod.-simogatta meg az arcom
Pontban, délben elkezdődött az átadó. Elizabeth Taylor felment az színpad nagyságú emelvényre, beállt a szószék mögé, és elmondta a gondosan begyakorolt szövegét, és mint minden konferátor, késleltette az eredményt. Mindenki feszülten várta, hogy vajon ki az az egyetlen előadó, aki megnyeri ezt a díjat. Csupán Michael lazított. Nyugodtan ült mellettem a székben, semmi izgatottság nem látszott az arcán.
Pár perc múlva Liz elérkezett a várva várt mondathoz.
-És ez az elismerés idén nem mást illet, mint…-szemem sarkaból láttam, ahogy Michael a keresztbe font karját leengedi, és megigazította a kalapját-Michael Jackson!-kiáltotta Elizabeth
Michael elégedettem elmosolyodott, felállt, majd ráérősen a mikrofonhoz sétált. Két puszi kíséretében átvette a kis szobrocskát, aztán beszélni kezdett. Köszönetet mondott az idei albumának, a Dangerous-nek letrejöbbében segédkező embereknek, és mindenki másnak, aki valamilyen formában támogatták. Vajon honnan tudhatta, hogy az övé lesz? Talán nyilvánvaló, hogy már most a legnagyobb előadó, aki valaha létezett, de minden mozdulata arra utalt, hogy pontosan tudta a jelenlegi eredményt.
Lesétált a színpadról a díjjal a kezében, és még ha nem is olyan jelentős, boldogan adta a kezembe, hogy közelebbről is megnézhessem
-Gratulálok, nagyon szép! Honnan tudtad, hogy te kapod?-kérdeztem
-Liz célzott rá, de nem tudtam biztosra. Na gyere, menjünk!
-Mi? Már most?
-Persze. Jobb dolgom is van, mint itt trécselni.
-Micsoda?
Kicsit elszomorodtam, mert azt hittem itt még együtt leszünk, és nagyon tartottam attól, hogy majd Michaelnek el kell mennie valami “fontos elintéznivaló” miatt.
-Leendő apaként a gyerekem anyja mellett a helyem, nem gondolod? És amire most én gondolok, ahhoz igazán nem kell ez a sok ember.
-O.K., akkor menjünk vissza.-mosolyogtam rá

Mikor visszaértünk a hotelba, mondhatni egymásnak estünk. Két napja nem voltunk együtt, a vágy mindkettünket majd’ szétvetett, különösen Michaelt, mégis olyan érzéki volt! Tudtam, hogy legszívesebben belevágna a dolgok közepébe. De úgy bánt velem, mint egy porcelánbabával.
Egy gyönyörű éjszakát éltünk át együtt, újra.
-Így nagyon más volt. De imadtam. Szeretlek titeket.-suttogta a fülembe, mielőtt elaludtunk...

Sziasztok! Remélem tetszik! Ha igen tudod a dolgod! További szép napot!
By: Roxy Jackson💋