❤Miért szeretlek ennyire?❤[BEFEJEZETT]

12.fjezet"Megbékülés"

Kettő nap telt el. Ilyen szomorúságot még soha nem éreztem. Minden perc, mintha egy örökkévalóság volna. Órákig feküdtem az ágyban a posztereimet bámulva, ami persze mindig könnyekbe fulladt. Délután Serena átjött hozzám, természetesen apa mondta el neki a helyzetet. Leültek az ágyam szélére, és csak néztek.
-Mi van?-klrdeztem ingerülten
-Semmi, azt leszámítva, hogy úgy nézel ki mint egy pszichopata. Néztél ma már tükörbe?-kérdezte a húgom grimaszolva
-Nem érdekel hogy nézek ki!
-Nem ettél, mióta itt vagy. Két pohár vizet tudtam beléd erőltetni. Csak fekszel és figyeled a falaidat. Lassan kiszáradsz a sok sírástól. Nem lehet hozzád szólni sem!-kontrázott apa idegesen
-Hagyjatok!
-Miért nem mondtad el Michaelnek ami valójában történt?
-Mert akkor nem engedte volna, hogy elmenjek.
-Sindy, ne legyél már hülye! El tudja dönteni mi az amire szüksége van. Te is tudod, milyen Joseph! Mielőtt megismerted is tudtad!-mondta Alice
És miután nem reagáltam, mindketten kimentek a szobából.
Nagyjából egy óra múlva kinyílt az ajtóm, de nem apa, és nem is a húgom volt az. Hanem Michael. Megállt az ajtóban, és nézett. Újra eljött. Nem tudtam kiolvasni semmit a tekintetéből, mert üveges volt, talán kissé kialvatlan is. De olyan csodálatosan nézett ki, mint mindig. Fekete nadrág, fehér V kivágású póló, és egy fehér, szétcipzározott dzseki volt rajta, a haját pedig kiengedve hagyta. A pillanat hevében a hamarjában alkotott tervem, miszerint rideg maradok, hamar meghiúsult. Felpattantam az ágyról, és a karjaiba vetettem magam. A könnyeim záporoztak. Olyan érzésem volt, mint mikor megkönnyebbülök valami miatt. Igazából talán ez is történt. megkönnyebbültem, pedig tudtam, hogy nem így kellett volna csinálnom.
el szorosan magához húzott, és a hátamat simogatta.
-Jól van, nyugodj meg.-suttogta a fülembe
-Úgy örülök, hogy itt vagy!
-John azt mondta, muszáj most jönnöm, mert nagyon rosszul érzed magad. De amúgy is eljöttem volna.
-Soha többé nem akarlak elengedni!-zokogtam a vállába
-Én eddig sem akartalak. De egyszerűen otthagytál, és nem mondtál róla semmit.
A hangja megremegett, és még jobban szorított magához.
-Nagyon sajnálom. Soha többé nem csinálok ilyet. Nem engedem, hogy bárki befolyásoljon.
-Ki befolyásolt?-nézett rám a homlokát ráncolva, mire elhúzódtam tőle
-Mielőtt eljöttem beszéltem az apáddal.
-Sejthettem volna…
-Azt mondta, hogy neked a karrieredre kell koncentrálnod, és én hátráltatlak. És mikor idejöttél múltkor, akkor is ezért nem akartam elmondani. Hogy majd elfelejts, és tényleg csak a munkáddal tudj törődni. Én csak miattad jöttem el.
-Mondtam, hogy ne hallgass rá! Nem fogja fel miket beszél. Tudod te mit éltem át az elmúlt két napon? Majd’ megőrültem, hogy még csak azt sem tudtam mi történt.
-Ne haragudj!
-Nem haragszom. Tudom milyen Joseph.
-Nem hátráltatlak?
-Dehogyis! Figyelj, nagyfiú vagyok. El tudom dönteni mit akarok. Jelen pillanatban téged.-mondta, és csókolgatni kezdte a nyakam
-Várj!-nevettem fel-Már két napja nem zuhanyoztam!
-Nem izgat.
-De engem igen, úgyhogy el szeretnék menni zuhanyozni.
-Na jó. Akkor zuhanyozz. Utána meg hazamegyünk. Addig én megnézem ezt a jóképű srácot a faladon.-mondta a MJ poszterekre mutatva
Nevetgélve mentem be a fürdőszobába. Olyan jó érzés volt újra megtisztulni, de nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Örülök, hogy apa idehívta Michaelt. A végén még tényleg belerokkantam volna a hiányába.

Otthon érzés. Mikor visszaértünk Neverlandre pontosan ilyen érzésem volt. A szobában az ismerős illatok, a személyes tárgyaim, a bútorok, a színekből adódó hangulat… Észre sem vettem, hogy a környezet is hiányzott.
-Üdv újra itthon.-mondta Michael-Itt maradsz, amúgy szólok Johnny-nak, hogy megjöttünk, vagy állítsak a szoba elé egy biztonsági őrt?
Hunyorogva néztem vissza rá, mire elnevette magát, és eltűnt.
Leültem az ágyra, elővettem a mobilom, és írtam Serenáak, hogy visszajöttem, meg hogy minden rendben van. Utána kicsit pakolásztam, ugyanis a két nap alatt különböző ruhadarabok szóródtak szét “rejtélyes módon” a padlón és a foteleken, az éjjeliszekrényen pedig tányérok és poharak halmozódtak fel. Jelenleg nincs szobalány, és nem tisztult meg magától semmi sem.
-Nehogy már takaríts, most jöttél csak meg.-mondta Michael mikor visszajött
-Látszik, hogy pasiból vagy. Mi ez a rumli?-mosolyogtam rá
-Inkább gyere ide!
Azzal magához húzott, és megcsókolt. Àm ez a csók nem volt gyengéd. Hanem inkább vad. Valyon mi lesz ebből?...

Sziasztok! Íme az új rész! Remélem tetszik! Őszintèn szólva én megkönnyebbültem mikor ezt a részt írtam! Este jön a kövi!
By: Roxy Jackson💋