Én és a szar életem. (HUN) /Szünetel/

5.rész

Siettem egy nagy táskával a kezemben Kevin házához.

A könnyeim potyogtak... nem akartam, hogy bárki is meglássa.

- Bár nincs miért sírni a szüleim után.... - gondolkoztam el  és törőlgettem az arcom.

Mikor Kevinékhez értem, rá feküdtem a csengőre és el se engedtem. (Még sírtam) Valaki kilépet az ajtón.., de én nem láttam, csak berohantam mellette.
- Melyik lesz az én szobám?? - mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél. Csak a cipőmet néztem így nem láttam kiaz.
Válaszként csak egy ö-t kaptam.
- Na mond már Kevin! Meg egyeztünk. Mond melyik lesz a szobám! - ordítottam sírva...
- Ööö... Hát én nem tudom..
Elgondolkoztam.. ez nem Kevin részeges hangja. Felnéztem, de a könnyeimtől csak egy magas alakot láttam. Aztán megszólalt.
- Szia Anne! Jó téget újra látni. - mosolyodott el a paca.
- Tessék egy zsepi. - nyújtott felém egy fehér papírzsepit.
- Köszönöm.... - nyögtem ki, törőlgetve az arcom.
- Ha szabad kérdeznem.... - hallkult el a mondat végére.
Mivel nem szólalt nekem kellett meg törni a csendet.
- Igen? - suttogtam.
- Mi a gond? - lépett felém közelebb.
- Csak össze vesztem a szüleimmel.. - hajtottam le újra a fejem.
- Én is kérdezhetek valamit? - mert még gőzőm se volt róla, hogy még is ki.
- Természetesen. - lépett vissza eggyet.
- És te ki vagy? - kérdeztem kicsit szégyelve.. mert egy ilyen helyes pasit még is csak ismernem kell.
- Deniel. - nyögte ki furcsa hangon.
Én hülye! Hogy nem ismertem meg.
- Jaj Deniel! - derültem fel. - Bocsi, hogy nem ismertelek fel csak annyira megváltoztál. (Írtó cukiii!)
- Semmi gond. Hisz már kb. 2 éve nem találkoztunk. Megértem.

- Köszi...- pirultam el.

- Éssss... amúgy mit keresel itt?
- Hát Kevin ki adta nekem a szobát mert elakartam költözni.
- Értem... de nem gondolkoztál el azon, hogy mégis mire válalkozol???
-Miért? Kevin annyira szörnyű?- ijedtem meg hirtelen.
-Hát.... minden nap más csajt hoz fel aztán reggel meg sikoltozva fut ki... Mármint a csaj nem Kevin. Ő csak örjöng, hogy maradjon csöndben.
- Na! Ne logasd az orrod! Felhívom Kevint, hogy itt vagy. Pillanat...

Felhívta Kevint, de látszott rajta, hogy nehezen birkózik meg vele, mert valószinüleg megint fullra kiütötte mágat. Egy fél óra szöszmötölés után sikerült Kevinből kiszedni, hogy Deniel szobája melletti szobába kell befészkelnem magam.

-Akkor ez lenne.. - mutatott egy ajtó felé.
- Ohh köszi. - mosolyogtam rá.

Mikor beléptem egy picit meglepődtem... najó... NAGYON