Én és a szar életem. (HUN) /Szünetel/

3.rész

Kevin a parkban egy fiatalos,szőke nőt taperólt. Úgy körübelül huszas éveiben járhatott, de nagyon ismerős volt nekem.

Észre vett és dőlőngve oda sietett hozzám.

- Ki volt ez a nő? - vontam kérdőre.
- Csak egy csaj. - mondta elbizonytalanodva.
- És mi a neve. Nagyon ismerős. - kérdeztem reménykedve, hátha elmondja.
- Azthiszem... Megan Titus. - mondta hunyorogva a gondolkodástól.
- Khm... - köhintettem eggyet, hogy hatásosabb legyen. - Ő az anyád..
- Tényleg? - kérdezte elképedve.
- Honnan szedted össze?
- Hát... asszem egy kocsmában találkoztunk. - mondta eltorzítva az arcát.
Most már mindent értek. Mind a ketten full részegek.

- Oké... mindegy. - hagytam rá. - Inkább foglalkozzunk a szobával. Most kiadod vagy nem? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Igen, de előre szólok, hogy van egy másik srác is.
- Milyen srác? - kérdeztem meglepődve.
- Deniel Forman.
Egy pillanatra elállt a lélegzetem. Ő volt 2 éve a leghelyesebb srác az gimnáziumban. Mióta leéretségizett, semmit nem hallottunk róla...
- Az a Deniel Forman??? - kérdeztem meglepetten.
- Miért? Ismerek még egy Deniel Formant? - kérdezte mintha tdunom kellet volna.
- Akkor az a Deniel Forman.
- Na most kell a szoba vagy leragadtunk Denielnél?
- Igen igen kell! Mennyit kell fizetnem? - Se mennyit.
- Mi??? De én szívesen kifizetem.
- Deniel eleget fizet nekem, hogy megéljek. Jól keres.
- Oké... de ha kell akkor csak szólj! - mosolyogtam rá kedvesen. Bár biztos van olyan részeg, hogy ez nem esik le neki.
- Na szia nekem mennem kell. Majd holnap megyek és viszem a cuccaim.
- Oké várunk. - próbált meg mosolyogni, de valami szarni kell arcot produkált. Én ezzel megpróbáltam nem foglalkozni és haza indultam.

Mikor felértem a szobámba majdnem elájúltam...