Dagharth sztorija

9.Fejezet:Ha valami lezárul valami új kezdődhet...

-Szia-mondtam a "tükörképemnek".
-Rég nem láttalak... - na ne mondd...
-Most sem fogsz sokáig, megyek is.-indultam volna tovább, de nem engedett.
-Előbb még valami...Van rá esély, hogy ne haragudj rám?
-Kazrath, már szinte elhalt köztünk a testvéri kapcsolat...Nézd!-a karmommal felsértettem a csuklómat egy kis ponton.Kis vérpatak indult útjára és mellé emeltem a testvérem kezét.
-Látod?Sértetlen...-sütöttem le a szemem. -Ezt jelnek veszem... Nem tudnék veled jópofizni, akárhogy is próbálnám nem menne,ne haragudj.
-Pedig szükségem lenne rád,jobban mint hinnéd... - suttogta.
-Majd egy idő után elmúlik az érzés, hidd el. Viszlát Aaron... - köszöntem el halkan és elmentem. Valószínűleg utoljára jártam itthon. Nem szeretek érzelmeskedni,de néha néha előbújt belőlem akaratlanul is.Felhúztam a csuklyám és a két gitárral sétáltam az elhagyatott utcákon.Néha-néha elhaladt mellettem pár autó,de ezt leszámítva csendes volt minden.Kétlem,hogy bárki is épp ésszel az éjszaka közepén mászkálna rajtam kívül.Persze mi oka is lenne valakinek pont erre mászkálni?Ezeken filozofálgattam,mikor észrevettem,hogy vissza is értem Christopherhez.Benyitottam és csend volt,csak Éjjáró rohant elém.

-Hát a többiek?-kérdeztem tőle.A kutyus jelzésképpen hanyatt vágta magát és horpasztást színlelt.Meglepően értelmes,hogy meg tudja értetni magát.-Gondoltam-nevettem és besétáltam a nappaliban.Ahol a cetlit hagytam most találtam egy másikat:

"Dagharth!

Láttam a cetlit,és köszi,hogy szóltál!Reggel szeretném megismerni a fiút!Ne haragudj,hogy későn jöttem haza,de elvittem Éjjárót sétálni.Nagyon kellemes hallgatóság,nem szól közbe ha beszélnek hozzá.Remélem mire reggel felkelek már te is itt leszel.Vacsorát is hoztam,ha nem lett volna elég az,amit ettél.
Chris"

Minden voltam akkor este,csak éhes nem,de gesztusnak kedves volt.Letettem a kanapé mellé a két hangszert és leültem tévét nézni.Késő este nem sok értelmes szokott menni,így csak kapcsolgattam.Éjjáró úgy döntött,hogy az ölem tökéletes neki alvóhelynek,így ott azonnal el is aludt.Én még kicsit elidőztem egy dokumentum filmen,de végül engem is elnyomott az álom.

Egy sötét szobában voltam,talpig fehérben.Körbejártam minimum háromszor,de csak a hideg falakat éreztem.Se ajtó se ablak nem volt sehol,de még bútor sem.Leültem a fal tövébe és kicsit gondolkozni kezdtem,hogy ez még is mi lehet.Valami azt súgta,hogy járjak körbe még egyszer.Megtettem,de csak egyvalami tűnt fel:Kisebb lett a szoba.Mintha összement volna.Nagyjából 3 perc volt az első alkalom,akkor is egy repedéshez képest számoltam.Most gyorsabban értem el,mint legelőször.Ez még elismétlődött párszor,mire már csak fél perc volt a helyet körbejárnom.Hirtelen vakító fehér fényt töltötte be a szobát.Eltelt egy kis idő,mire felocsúdtam az ideiglenes vakságból.Egy asztalt találtam a szoba közepén egy székkel,azzal szemben egy tükröt.Jobb ötletem nem volt,hogy mi legyen,így helyet foglaltam,így viszont képtelen voltam szemezni a tükörképemmel.Eléggé kellemetlen hosszú ideig magadat bámulni,viszont az igazán rémisztő nem ez volt,hanem az,amikor félrenéztem,de tükörképem csak engem figyelt.Oldalra döntöttem a fejem,de ő ugyan úgy csak nézett.

-Mit értetlenkedsz?-szólalt meg.Kissé meglepődtem,így kiestem a székből...-És akkor még meg is ijed...Ne legyél beszari sárkány légy oly kedves...

-Nézd el,nem mindennap beszélgetek a tükörképemmel-tápászkodtam fel.

-Ahha,szóval azt mondod,hogy nem szoktál magadban beszélni?

-Ilyet nem mondtam...

-Ez nagyjából ugyan az,csak most van kihez beszélned-állt fel a helyéről és kisétált a tükörből.Elég fura látvány volt.

-Tulajdonképpen mit keresek itt?
-Azt hittem te jobban tudod,ha már én "csak egy tükörkép" vagyok...-mosolygott sejtelmesen.
-Belső vívódás valami miatt?