Dagharth sztorija

6.fejezet:Utóhatás

-2 hónappal később-

Primrose szemszöge:

Semmi hír Dagharthról... Semmit nem találtunk,állandóan az erdőt pásztáztuk szabadidőnkben, de nem láttuk sehol.Aznap,mikor megtudtam, hogy eltűnt szakítottam Garyvel, ellöktem magamtól mindenkit:Anyát,apát,Aaront is.Senkivel nem voltam hajlandó beszélni. Ugyan már elkezdődött az iskola jó ideje nem tudok a tanulmányaimra koncentrálni. Gyakran voltak dührohamaim, amit ugyan igyekeztem leplezni, de nem mindig ment. Egyszer az osztályfőnökömnek húztam be, mert nem adta meg azt az egy pontot hogy jobb jegyem legyen. Nagyon ki voltam akadva, de nem jobban, mint a szüleim az igazgatói irodában. Mindig én voltam a követendő példakép az osztálytársaim számára, valamint Shawn és Aaron részére is. Soha nem volt négyesnél rosszabb jegyem. Az otthoni légkör totális katasztrófa, amióta Dagharth nincs otthon. Anya mindennap sír, Kazrath magába fordult és csak Celinával hajlandó beszélni,bár vele se mindig. Apa többször kiabál ok nélkül,mint kéne,gyakran meg is rettenek tőle.Régebben amikor vita volt Shawn mindig is kiállt mellettem,akármilyen hibát követtem el vagy magára vállalta,vagy pedig úgy összeveszett az édesapánkkal,hogy a végére elfelejtette mit is akart rajtam számon kérni. Bár itt lenne az öcsém, hogy ismét boldogok legyünk...

Kazrath szemszöge:

Kész kudarc az életem, amióta a bátyám lelépett.A suliban sokat szekálnak és volt már rá példa, hogy ő védett meg annak ellenére, hogy haragudott rám. Az ő bevallása szerint csak azért, mert idézem: "Csak én szekálhatom az öcsém!". Állandó kedvetlenség gyötör, semminek nem tudok örülni, sem esetleges jó jegyeknek, sem a buliknak, amikbe néha meghívnak, de a legfájóbb, hogy a barátnőm sem tud felvidítani.Ma este is írtam egy kis üzenetet a bátyámnak,hátha valami csoda folytán megkapja.Amióta elment és nem láttuk többet minden este írok neki egy rövid üzenetet:

Mr.Számomra Halott: Szia,remélem egyszer megkapod ezt az üzenetet is...Hiányzol...Gyere haza...Ha nem is miattam,akkor gondolj legalább Primre vagy anyára!Nagyon hiányolnak...

Épp a fizika dolgozatomra készültem amikor meghallottam anyámat a földszintről:
-Kész a vacsora!-kiáltotta. Valahogy egy kicsit jobb kedve volt mint általában,ezt irigyeltem tőle. Prim mellé ültem, velem szemben anya, mellette apa,Shawn mindig az asztal széléhez szokott ülni. Mikor elfoglaltam a helyemet anya elkezdte kipakolni a nővéremmel a tányérokat. Már nagyon igyekeztek arra figyelni hogy 5 helyett már csak 4 kell. Anya sajnos rendszeresen beleesett ebbe a hibába,így ma este is. Ma ez volt a negyedik alkalom, hogy sírva fakadt, ilyenkor a testvéremmel próbáltuk megvigasztalni valahogy.Apa igyekezett érzéketlennek mutatkozni, mint akit nem is érdekel, hogy már csak két gyermeke van itthon de a harmadikról nem tud semmit.Lassan megértem mi is piszkálta az öcsémet az egészben...

Dagharth szemszöge:

Nagyon gyorsan telnek a napok, mindentől és mindenkitől távol vagyok. Már lassan profi szinten tudok vadászni, Abigail jó tanárom. Megtanított osonni sárkányként, hogyan lehet egy precíz lövéssel leteríteni akár egy oroszlánt is. Jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, csevegtünk a múltunkról, családról. Szerencsétlennek nem volt valami jó előélete:Alkoholista apa,agresszív bátty...Ő is a nyugalmat és a békét keresve ment el otthonról,amit szerencsére meg is talált ebben,az akkor még elhagyatott kunyhóban.Sokáig élt hús nélkül,körülbelül 4 hónapig.Szerencsére ezt én teljesen megúsztam,volt aki segítsen.Általában 3 naponta levadászunk egy egy szarvast,vagy disznót,egyikünk sem szereti annyira a húst.Az estéimet rajzolással töltöttem.míg Abigail többnyire csak feküdt az ágyán és gondolkozott.Sose mondta,hogy valami bántaná,de tudtam hogy valami zavarja.Félredobtam az otthonról elhozott füzetemet és odasétáltam mellé.Leültem az ágy oldalához és leültem a hideg faparkettára,ami hangosan megreccsent a súlyom alatt.A lány túlságosan elmerült a gondolataiban,így nem figyelt rám,csak csukott szemmel hevert.