Dagharth sztorija

5.Fejezet:Menekülés a múlt elől

-Nem mintha különösebb közöd lenne hozzá,de meglépek-löktem volna félre de egy kézzel feltartott.
-Aranyos,amikor próbálkozol-nevetett,majd visszalökött maga elé.Nagyjából egyezett a magasságunk,alakja kevésbé volt izmos,mint az enyém,fehér haja lófarokba volt kötve és összefont kézzel nézett rám.
-Minek köszönhetem a látogatást?Ilyenkor minden normális ember alszik...A bolondok meg meglépnek otthonról...

-Celina küldött ide,hogy figyeljek rád.Aggódott,hogy valami baromságot csinálsz és lám-lám...

-Hagyjuk már Gary,tudjuk,hogy miért lépek le...Amúgy is a szomszéd szobában alszik Aaronnal,valószínű,hogy felkelt arra,ahogy landoltam-forgattam a szemem és próbáltam hatni a régi barátomra.
-Persze,de semmi értelme nem lenne,ha itt hagynád Primet és a többieket...
-Te itt leszel Primnek,mint a pasija, nem aggódom-legyintettem hanyagul.
-És Heather...?-nézett rám búsan.Ja igen,Gary Lawson és Heather Lawson,tesók.Meglepetés,ha még nem említettem volna.
-A francba...-suttogtam,mintegy magamnak. Most alakult ki egy jó kapcsolat,én meg le akarok lépni...Tipikus én...
-Öhm...Izé...-válaszoltam volna határozottan,csak nem találtam a megfelelő szavakat amik ide illenek...
-Mi volt ez a tompa puffanás...?-jelent meg a barátom mögött Celina,miközben a szemét dörzsölgette,nagyot ásított és összehúzta magán a testvérem pulóverét.
-Sziaa-köszöntem.

-Te..?Mit keresel kint?
-Harmatos rózsákat szedek hajnali egykor,szerinted mit keresek kint?
-Megígérted...
-Mint ahogy azt is,hogy átgondolom,döntöttem,legyetek kedvesek beletörődni és elengedni.

-Nem!-közölték egyértelműen kórusban.

-Nincs kedvem felüvölteni az utcát,ezért utoljára szólok szépen.El az utamból!
-Mert ha nem akkor mi lesz...?-kérdezte kihívóan Gary.
-Semmi érdekes...Legalább is semmi,amire nem lehet számítani...-átváltoztam és szaladni kezdtem,ahogy csak tudtam.Hogy miért nem repültem?Abból kifolyólag,hogy mind a hárman sárkányok voltunk viszonylag gyorsan utolértek volna.Futásban ha előnyöm volt még repülve is nehezen értek utol.A közeli erdő felé futottam,hátra se néztem,tudtam,hogy követnek.Hallottam pár elhaló "Shawn,állj meg!!!" kiáltást,de nem törődtem velük,menekültem.Sötét volt,a rengeteg amúgy is sötét,de éjjel pláne.Nem figyeltem eléggé és elbotlottam egy kiálló gyökérben,hanyatt estem és erősen bevertem a fejem az előttem lévő fába.Iszonyatosan fájt,mintha betört volna a koponyám,odanyúlva csurom vér lett a kezem is.Óvatosan megpróbáltam a fába kapaszkodva felállni,de túl gyenge voltam és visszazuhantam a földre.A maradék erőm arra használtam,hogy a fának háttal támaszkodjak.Pár pillanatig még eszméletemnél voltam és azt vártam,hogy hátha érkezik valaki,de semmi...Utána teljes sötétség vett körbe.

Celina szemszöge:

-Dagharth!!!-ordítottam torkom szakadtából,de semmi választ nem hallottam.Fent szárnyaltam,mellettem az ében fekete sárkány és szemével a sűrűt pásztázta.
-Esélyünk sincs Celina... Sötét van, elrejtőzhetett...
-Nem!Meg kell találnom!-bömböltem és sírtam egyszerre.Gary szólt, hogy szálljunk le egy tisztásra.A holdfény beragyogta az egészet, a sejtelmes fehér fény körbe lengett minket.
-Celina, nem találjuk meg...Most nem,amíg sötét van... - rázta meg a fejét lemondóan.
-De...Megígértem Kazrathnak és Primrosenak, hogy nem hagyom,hogy elmenjen...-öleltem meg és sírtam a vállán.Nem akartam kudarcot vallani, de megtörtént...
-Haza kell mennem,el kell mondanom Heathenek...-hallottam a mély bánatot a hangjában.-Reggel olyan 6 körül ott leszek és neki állunk megint, oké? Most még tompák vagyunk, muszáj pihenni.
-Oké,akkor reggel-köszöntem el és visszarepültem a házhoz.Halkan felosontam és visszafeküdtem Aaron mellé.Még nyugodtan aludt,nem zavartam. Óvatosan átöleltem és próbáltam aludni.Félig elnyomott az álom,amikor meghallottam a rekedtes hangját,amitől kirázott a hideg:
-Celina...Baj van?
-Dagharth lelépett...
-Mi!? - egy pillanat alatt kijózanodott.
-Próbáltam megállítani...-hebegtem.
-Akkor hogy történt?!
-Befutott az erdőbe és szem elől tévesztettük..
Percekig csak hallgattunk, nem tudtunk mit mondani,nem is akartunk. Ő törte meg a csendet:
-És most..?
-Reggel megint megyünk keresni,de...
-Veletek tartok...