-És, mi vezetett arra, hogy ezt tedd?- kérdezte miközben kinyitotta előttem az ajtót. Friss levegőt beszívva elgondolkodtam.
-Igazából nem is tudom. A rossz múltam? Az, hogy én senkire sem támazkodhattam? Hogy nem ismerték fel, hogy igenis kell a gyereknek élet? Fogalmam sincs, de ez is biztos közrejátszott.
-Hű.- nyögte Matt. Majd kínos csend.
-És te?- kérdeztem vissza miközben a kávézó utcájába fordultunk be.
-Csak szimplán szeretek sportolni. Meg a gyerekeket. - nevetett kínosan. Istenem. Milyen édes mikor nevet. Aw.
-Dablin! Dab!- csettintgetett az arcom előtt, én pedig először felocsúdtam a kábulatból, majd megugrottam közelségétől. Dablin Hayes. Meg tudod tenni. Gyerünk!
-Van barátnőd?- kérdeztem hirtelen.
-Mi?
-Van barátnőd? -kérdeztem újra.
-Nincs- mosolyodott el Mattie. -És te hogy állsz a pasikkal? - vágta rá csîpőből.
-Hát... én.... -nem akartam mondani, hogy a legjobb barátnőm báttya eluralta a testemet, de muszály volt mondanom valamit.
-Megvagyok velük. Asszem.
-Asszem?
-Asszem.
-Értem.
-Rendben.
-Milyen kávét kér?- kérdezte egy pincérnő.
-Csokisat.-csillan fel a szemem.
-És ön, drága fiatalember?- néz csábosan a dekoratív csaj majd közelebb hajol a fiúhoz, és.... úr isten. Ez tényleg megtörtént?
