1.5.

5 0 0
                                    

-És, mi vezetett arra, hogy ezt tedd?- kérdezte miközben kinyitotta előttem az ajtót. Friss levegőt beszívva elgondolkodtam.

-Igazából nem is tudom. A rossz múltam? Az, hogy én senkire sem támazkodhattam? Hogy nem ismerték fel, hogy igenis kell a gyereknek élet? Fogalmam sincs, de ez is biztos közrejátszott.

-Hű.- nyögte Matt. Majd kínos csend.

-És te?- kérdeztem vissza miközben a kávézó utcájába fordultunk be.

-Csak szimplán szeretek sportolni. Meg a gyerekeket. - nevetett kínosan. Istenem. Milyen édes mikor nevet. Aw.

-Dablin! Dab!- csettintgetett az arcom előtt, én pedig először felocsúdtam a kábulatból, majd megugrottam közelségétől. Dablin Hayes. Meg tudod tenni. Gyerünk!

-Van barátnőd?- kérdeztem hirtelen.

-Mi?

-Van barátnőd? -kérdeztem újra.

-Nincs- mosolyodott el Mattie. -És te hogy állsz a pasikkal? - vágta rá csîpőből.

-Hát... én.... -nem akartam mondani, hogy a legjobb barátnőm báttya eluralta a testemet, de muszály volt mondanom valamit.

-Megvagyok velük. Asszem.

-Asszem?

-Asszem.

-Értem.

-Rendben.

-Milyen kávét kér?- kérdezte egy pincérnő.

-Csokisat.-csillan fel a szemem.

-És ön, drága fiatalember?- néz csábosan a dekoratív csaj majd közelebb hajol a fiúhoz, és.... úr isten. Ez tényleg megtörtént?

Hát ez meg mi?Where stories live. Discover now