Clouds

Second~So Adam Driver...

                     Adam Driver
- Teso ébredj már!- rázta a vállamat Bob ami miatt szinte infarktussal keltem.
- Bazdmeg.- támasztom meg a homlokomat.- Ezt muszáj volt?- kérdeztem ingerülten. Nem aludtam túl jól az éjszaka...
- Bocs. Képzeld.- kezdte el a témát. Előre féltem már mi lesz az.-lefeküdtem Bellával.- mondta izgatottan.
Én meglepetten néztem rá. Hogy őszinte legyek, gratulálni kellett volna? Egy éjszaka megfektetni egy lányt...
- Öhm. Gratu?- nézek rá félénken.
- Jó tudom, kicsit elhamarkodtuk.
- Kicsit?!- voltam még sokk alatt.
- Nagyon.- ismerte be. Végre.
- Jó, legalább boldog vagy.- veregettem meg a vállát.
Hiába csinál Bob hülyeségeket, nem tagadom ő a gyerekkori legjobb barátom, és nem bírnám ki nélküle. Mikor még egy kis senki voltam , ő akkor is ott volt. Sok mindent köszönhetek neki, és mindenben támogatom.
Igen, még ebben a szituációban is...

Reggel elmentünk együtt reggelizni, ahol egy lány társult hozzánk. Laurennek hívják, elég szimpatikus is szóval egyáltalán nem zavart hogy velünk van. Ámbár eddig...
- Adam szóval nincsen barátnőd.- vágja ketté a frissen sült croissant.
Én csak hátradőltem és egy 'kezdődik' fejet vágtam.
Bob ezt észrevette és csak egy 'nyugi tes' tekintetet vetett rám.
Én ahogy bambultam észrevettem a lányt... akit tegnap láttam, és segítettem neki. El se hittem hogy újra látom.
Ez lenne a vakszserencse?
Ahogy megláttam hogy belép a kávézóba bennem valami felébredt. Szeretet? Vágy? Érzelmek? Félelem? Csalódás?
Szerintem ezek mind együttvéve.
- Adam.- lóbálta a kezét már dühösen a vörös Lauren.
- Bocsánat.- ráztam meg a fejemet majd 'figyelmesen' hallgattam.
Ahogy a lány állt a pult előtt nem bírtam róla levenni a szememet.
Gondoltam, itt a nagy lehetőség. Ha most nem lépek lehet életem végéig bánni fogom.
Nem tétováztam felálltam az asztaltól és minden bátorságomat összeszedve odamentem hozzá...
Hallottam mögülem Lau mondtait ahogyan megfogalmazza 'mekkora köcsög vagyok' 'mekkora paraszt' és még hasonló jelzőket használ, de én most ezzel per pillanat nem tudtam törődni, hiszen az előttem álló szépség egyből rámnézett az érkezésem miatt.

Azt hittem hogyha egymás tekintét megtaláljuk akkor minden faszán fog menni.
Aha, persze..
              
                      Blair Clark
Ahogy álltam a pultnál és éppen a sütiket nézegettem a tegnapi férfi lépett oda hozzám, ami kicsit megrémített.
Hosszú sötét barna haja, sötét szempár. Mindig is a gyengém volt.
- Sziaa.- köszöntem neki, elég vidáman ami borzasztóan hangzott, így utólag.
- Szia. Mindent eltudtál intézni? Nem volt este probléma?
- Nem, nem volt. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm. Ó apropó!- kezdtem bele.
A férfi csak egy kiváncsi pillantást vetett rám, én meg tovább 'vigyorogtam'.
- Válassz valamit, meghívlak.
- Egy kávét, meg a társaságodat.- mosolyodott el.
Éreztem ahogy a fejem teljesen lángba borul, és a lábam földbe gyökereztek. Régen öntött el ez a meleg érzés.
Eszem ágába se volt elküldeni, vagy beszólni. Hagytam.
- Ha ezt akarod.- nevettem.
- Mindennél jobban.- itt már láttam ahogy megrázta a fejét és magyarázkodásba kezd.
- Sajnálom én.- szakítottam félbe.
- Semmi gond.- mosolyodtam el, hiszen jól estek a szavai.
- Blair vagyok. Blair Clark.- nyújtom felé a kezemet.
- Adam. Adam Driver.- ráztam vele kezet.
Ahogy kimondta a nevét egyből rájöttem valamire.
- Várjunk, te nem..?
- De! Csak ne mond hangosan.- kérte.
- O. Oké.- bólogattam majd végre sorra kerültünk.

Kikértük a kávénkat majd leültünk egy szabad helyre.
Csendben fogyasztottam a reggelimet mikor Adam bedobta a témát.
- Amúgy sajnálom ha előbb nyomulós voltam, vagy valami. Nem volt ilyesmi szándékom.- keverte a cukrot a kávéba.
Nekem akaratlanul is egy halovámy mosoly jelent meg az arcomon. Egy percig se haragudtam rá, szerintem nem is mutattam ki.
- Nem haragszom, de most már elég.- néztem rá kérően.
- Okés!- tette fel a kezét majd édesen elnevette magát.

Hihetetlen de vagy két óráig megállás nélkül beszéltünk. Adam rengeteg mindent mesélt magáról a munkájáról. Arról is mesélt hogy a feleségével teljesen romba dőlt a házassága és már csak egymás idegeire fognak menni ha tovább egy fedél alatt élnek.
- Sajnálom.- hallgattam a mondatait, hiszen borzasztóan sajnáltam ami velem történt.
- Látom elvagytok.- állt meg az asztalunknál egy vörös hajú lány.
- Szervusz Lauren.- mosolyodott el gúnyolódva az előttem ülő.
- Luxus elköszönni? Vagy szólni hogy lelelépsz?!- kezdte felemelni a hangját. Ami már zavart.
- Sajnálom, halaszthatatlan dolgom akadt.- nézett rám, majd egyet kacsintott.

Na bazdmeg, mennyire fog ez a féltékeny liba megtépni.

- Ez? Kiez egyáltalán? Még egy márkás ruha darab sincs rajta!- mutogatott rám.
Én csak lehajtottam a fejemet és hagytam hogy tovább fikázzon.
- Na jó.- csapott az asztalra Adam majd a lány elé állt.
- Ha még egy rosszat szólsz Blairre, megbánod.
- Mi van Adam, ez a legjobb dumád? A rózsaszín köd elvette az eszed?
- Menj innen.- mutatott az ajtó felé majd a lány sarkon fordult és otthagyott minket.

Adam bosszúsan nézett utánna majd aggodalmas arccal rámnézett. Én csak szomorúan meredtem magam elé.
Nem is értem, ez az ember túl jó hozzám. Mit akar tőlem? Miért van velem? Megannyi kérdésre megannyi üres válasz.

- Blair én nagyon sajnálom...