Clouds

Seventh~Together

Adam Driver
Mivel résnyire nyitva volt az ablak ezért teljesen behallatszódott New York utcáinak hangjai. Forgolódtam, nem tudtam elaludni. Mikor a másik felemre fordultam láttam ahogy Blair szuszog és az arcát megvilágítja a holdfény. Még alvás közben is aranyos.
Mivel egyáltalán nem tudtam aludni, ezért felkeltem az ágyból és leültem az ablak elé. Csak bámultam ki a fejemből, hátha álom jön a szememre.
De nem, az agyam ezerrel kattogott.
Csak arra tudtam gondolni hogy, ha most Blair nem lép be az életembe akkor teljesen egyedül maradok. Nélküle összezuhantam volna.

Mintha felhők lennének előttem...
Homályos az egész, minden.

Éppen már hunytam le a szememet mikor Blair terített rám egy takarót, majd hátulról megölelt.
Mivel csak egy alsógatyában voltam, majdnem szétfagytam.
- Baj van?- puszilt a fülem mögé.
Én csak csóválni kezdtem a fejemet. Nem akartam hogy lássa a depizésemet, nehogy még azt higgye hogy vele nem vagyok boldog.

Pedig ha tudná mennyire boldog vagyok vele...

- Nincs, csak nem tudok aludni.
- Gyere, bújj be.- indult el az ágy felé, én pedig követtem.
Lefeküdtünk majd Blair a mellkasomra hajtotta a fejét, majd hallottam ahogy elalszik.

Ahogy elnézegettem nekem is álom jött a szememre...

Reggel a nap beszűrődő fényeire ébredtem. Felültem az ágyon majd megdörzsöltem a szememet.
Ahogy elfordítottam a fejemet láttam ahogy Blair egy köntösben, a csapnak nekitámaszkodva mossa a fogát.
Mivel hosszadalmasan bámultam ezért a fejét felém fordította.
- Jó reggelt.- mosolyodott el.
- Szia Hercegnő.- álltam fel az ágyból majd elindultam felé.

                        Blair Clark
Vajon hány lány adná azért a veséjét hogy Adam Drivert lássa az ágyában, félmeztelenül és úgy hívja őt hogy 'hercegnő'? Ezt pontosan nem tudni, de az biztos hogy én is ezt a csoportot erősítem, és hogy velem ez velem történik, fel se tudom fogni.
Adam hosszadalmasan megcsókolt, és mivel annyira elmerültünk egymásba hogy nekitolt teljesen a csapnak, amire később felültetett. Lábaim közé állt, amiket végül a dereka kör fontam. Szívesen folytattam volna, de mind a kettőnknek dolgoznia kell ma.
Adamet eloltam magamtól majd megsimogattam az arcát.
- Mennem kell dolgozni. És neked is!- mutattam rá.
- Ahj. Nemár.- nyávorgott.- Elvigyelek?- kérdezte.
- Nincs is itt a kocsid.- néztem rá furcsállóan.
- Tudom, de a kulcs nálam van. És megkértem Bobot hogy hozza el.- vigyorodott el.
Én csak egy 'szép!' nézéssel ajándékoztam meg. Én kis amatőr, igaz?
- Akkor menjünk együtt.- vigyorodtam el, majd le ugrottam.

Gyorsan felkaptam egy bordó pulcsit fekete farmerrel amit egy Vans cipővel párosítottam.
A szőke hajkoronámat hagytam hogy a vállamra omoljon, ezért csak kifésültem.
Éppen a parfümömet fújtam magamra mikor Adam jött elő a fürdőből. Egy fekete pólót viselt, kék farmerrel. A haját csupán megigazította. Majd felvette az óráját is, ami nála egy alapkellékként funkcionál.
Levette a fogasról a fekete bőrkabátját majd kérdőn rámnézett.
- Mehetünk?- tolta fel a fejére a ray-ban szemüveget.
- Aham.- bólogattam majd a lakást bezárva elindultunk az utunkra.

Adamnek a fekete Audi kocsija foglalta a ház előtti parkolót.
Én csak behuppantam mellé, és a mellettünk elsuhanó tájat néztem.
Mivel reggel van,mindenki dolgozni megy és kész káosz van.
- Tudod hova kell menni?- kérdeztem.
- Uhum.- hümögött Adam miközben figyelmesen nézte az előtte táruló útszakaszt.
Hosszas bambulásból figyeltem fel, mikor észrevettem hogy megérkeztünk.
Én csak nyomtam egy puszit Adam ajkaira, de ő vad csókcsatába kezdett volna. Nagynehezen, de elváltam az ajkaitól, majd kiszálltam az autóból.

                     Adam Driver
- Okés. Szóval Adam, a szerepeddel minden ok? Nincs olyan 'helyzet' amivel problémád lenne?
- Nincsen.- feleltem.
- Rendben, akkor menj próbáld fel a ruháidat.
Én csak bólintottam majd elindultam az öltözők felé.
Beléptem ahol egy ismeretlen lány ült a székembe.
- Oh. Szia.- lepődtem meg.
A lány csak megfordult és akkor jöttem rá ki is az.
Lauren volt. Baszki. Ahh, semmi kedvem hozzá.
- Mit akarsz.- vágtam bele a témába.
- Madarak azt csiripelik hogy összejöttél azzal a csitrivel.
Éreztem ahogy minden izmom megfeszül, és mindjárt megpofozom ezt a lányt. Nőre nem emeljük a kezünket, de ez nem is nő, hanem maga a sátán.
- Ne merd így hívni.
- Csak az igazságot mondom.- simította volna meg a mellkasomat, de én a csuklóján elkaptam és lerántottam magamról.
- Ne érj hozzám te dög. Amúgy is, mi a francot keresel itt?- kérdeztem.
- Téged.-mondta, majd egy másik lány toppant be az öltözőmbe.
- Lauren húzz innen kifele!- mutatott a kijárat felé az ismeretlen.
- Jó.-kapta össze a holmiját majd a lány sértődötten kivonult.
- Megmentettél.- mosolyodtam el.
- Ugyan. Ez a dög minden férfi színészre nyomul.
Én csak beharaptam az alsó ajkamat a nevetésemet visszafolytva, de nem sikerült.
- Amúgy én vagyok a sminkesed, egyben aki a ruháidat is összeállítja. Clara vagyok.- nyújtotta felém a kezét.
- Szia Clara, én pedig Adam.- ráztam vele kezet.
- Tudom.- nevetett.

Clara rendesen összeállított nekem mindent majd kérdőn rámnézett.
- Minden oké?- kérdezte.
- Uhum.- bólogattam, de megint rámtört a depi.
Megőrülök saját magamtól. Folyamatosan csak a családomra gondolok, és nem tudok másra. Itt van Blair, akire igazán fokuszálnom kéne de nem tudok. A francba is.
- Ülj le, és mesélj. Gyere, öntsd ki a lelked.
- Hát.- kezdtem bele, és elmondtam Claranak szóról-szóra mindent. Legfőbképpen Blairt, hiszen őt szeretném mindennél jobban boldoggá tenni, de hogyan is tudnám ha én sem vagyok igazán boldog. Meséltem a családi hátteremről, és észre se vettem hogy a nagy lelkizésekbe olyat mondtam el, ami teljesen magánügy.
- Sajnálom. Ezt nem kéne.- csóváltam a fejemet.
- Semmi gond. Figyelj próbálj meg Blairre fókuszálni most ezerrel. Ha hazamész mondjuk menj el érte és vidd el vacsorázni, aztán ha hazamentek mutasd meg milyen férfi is vagy.- bökött oldalba. Mire mind a ketten elnevettük magunkat.
Elgondolkodtam Clara szavait, ha teljesen Blairre fokuszálok akkor hatalmas esély van arra hogy nem foglakozok ezzel a témával.
- Köszönöm, de tényleg.- bólogattam.
- Ugyan.- vonta meg a vállát.

Amikor végeztem a munkával ráírtam Blairre.

Szia egyetlenem!
Mikor végzel? Eléd megyek ha nem gond, van egy kis meglepim számodra.😚

Elküldtem, majd rá két perc múlva megérkezett a válasz.

Szia szerelmem!😍
Most végeztem. Nem, sőt! Nagyon örülök neked! Vajon mire készülsz?🙈

Én csak elmosolyodtam, majd sietősen a kocsimhoz léptem és elindultam Blairért.

Ahogy odaértem ez a gyönyörű szőkeség behuppant mellém majd egy érzelemmel dús teli csókot adott az ajkaimra.
- Csak nem hiányoztam?- kérdeztem, miközben elfordítottam a kormányt.
- De. Nagyon!
Én csak elmosolyodtam majd haladtunk a célpontunk felé.
- Hova megyünk?
- Majd meglátod.- kacsintottam.