Clouds

Fifht~True Love

                          Blair Clark
Az, hogy mi történt tegnap este köztünk Adammel, az kizárólag rá és rám tartozik, de az biztos, hogy csodálatos volt. Te jó ég, amint belegondolok, újra és újra átakarom élni. Feléfordultam és percekig csak az arcát fürkésztem, megállapítva azt, hogy alvás közben is igazán aranyos. Közelebb hajoltam hozzá és lágyan, de hosszasan megcsókoltam. Mocorgott egy ideig aztán elmosolyodva így szólt:
- Szívesen kelnék erre minden egyes nap.
- Én meg szívesen keltelek ezzel, ha szeretnéd - válaszoltam vigyorogva.
- Mi az, hogy szeretném? - kérdezte, aztán viszonozta a csókom, de sokkal szenvedélyesebben és érzelmesebben, mint bármikor. Beleszédültem a mozdulataiba, végül a homlokunkat egymáshoz támasztva, kifulladva ültünk szemben a másikkal. Imádom őt, kimondhatatlanul.
- Soha ne hagyj el, jó? - nézett mélyen a szemembe.
- Hülye is lennék, ha ezt megtenném.
- Mindig itt leszek neked és érted bármit megteszek. Ígérem. Soha nem hagyom, hogy bántódásod essen - közölte hadarva. Elérzékenyülve hajoltam bele a nyakába, miközben mélyen beszívtam az illatát. Az a tipikus Adam-illat.
- Annyira szeretlek!
- Én is téged, Blair. Bárhogyan kell, bebizonyítom.
- Te már épp eléggé bebizonyítottad - motyogtam az éjszakára gondolva. Egyből elvigyorodott, amitől én meg rögtön elvörösödtem.
- Szóval neked ennyi elég...
- Nekem az is elég, ha megígéred, hogy nekünk lesz örökkénk.
- Nem kell ígérnem, ez tény és való - mondta határozottan.

Éppen a reggelinket fogyasztottuk mikor Adam bedobott egy témát.
- Mi a terved mára?
Én csak lenyeltem egy falatot majd széttártam a karomat.
- Veled lenni.- böktem ki.
Adam hosszasan nézett, majd az asztaltól felállt és odalépett hozzám. Kihúzta a széket végül a két keze közé vette az arcomat. Homlokát az enyémnek támasztotta majd megcsókolt. Érzékien csókolt, jobban mint bármikor.Hosszadalmas csókcsata után a levegő hiánya miatt váltunk szét.
- Oh Blair.- tűrte el egy hajtincsemet, de ekkor megcsörrent a telefonja.
Ahogy meglátta a kijelzőt sietősen felvette.
- Szia. Persze mondd csak. Igen. Neeem, mindig pontosan vagyok. Okés. Ott tali.- hadarta majd rámnézett.
- Ne haragudj de most mennek kell.
- Semmi gond. Menj, biztos fontos.- mondtam határozottan, de szerintem lehetett hallani a hangomban a csalódottságot.
Éppen a tányért tettem le a pultra mikor Adam füttyentett egyet. Én egyből fele fordultam, majd elkaptam amit felém hajított.
- Ez, legyen nálad. Este itt talizunk?- kérdezte.
- Rendben.- bólintottam majd elkezdtem mosogatni.
Adam eközben felvette a zakóját, majd mögémlépett és a nyakamba csókolt.
- Sietek. Nagyon szeretlek.- adta az utolsó puszit majd elment.
Elkerekedett szemekkel csuktam rá az ajtót és csak pillanatok múlva "ébredtem fel" a bambulásból. Túl nagy volt a csend, elkeseredett voltam.
Hiányzott, már most. De, vajon kivel találkozhat?
Jó tudom hogy nem kéne féltékenynek lennem ezek után, de akkor is. Zavart, nagyon...
Tudtam hogy egész nap nincs jobb dolgom így felhívtam a legjobb barátomnőmet, Laylát.
- Szia, találkozunk?- kérdeztem.
- Sziaa, persze! Gond van? Milyen volt a tegnap? Adam kedves? Meg kell ölnöm?- halmozott el kérdésekkel.
- Layla nyugi! Nincs gond, csak ezt nem telefonom vagy közösségi oldalon akarom veled megbeszélni.
- O. Oké! Starbucks?
- Okés, a szokásosban, puszi!- letettem a telefont majd, elindultam készülődni.

Layla ott várt, a megbeszélt időpontban majd kikértük a kávénkat. Leültünk a leghátsó asztalhoz.
- Na, mesélj már.- nézek rá kíváncsian.
Layla engem nézett, majd letette a kávéját.
- Baszki.- sóhajtott.- Te randiztál a Star Wars szereplőjével. És még én meséljek?!
- Jó. Akkor kezdjem?- kérdeztem félve.
- Jó lenne már.-forgatta meg a szemét, majd belekortyolt a kávéba.
- Megtörtént.- sóhajtottam.
Layla rámnézett majd félrenyelt és hangos köhögésbe kezdett.
- Baszkiiiii.- ámult el.
Én csak mosolyogva néztem rá, elpirultan.

                       Adam Driver
Keringett bennem a bűntudat amiért egyedül kellett hagynom Blairt. Ráadásul úgy hogy tegnap este megtörtént az, így teljesen hülyén jött ki. Azt hiszi hogy megdöntöm és csak lelépek. Valahogy meg kell győznöm. Na de hogyan?
Az amiért le kellett lépnem az egy meghallgatás miatt történt. Egy új filmet akarnak forgatni, és engem is felkértek, de el kellett mennem egy felolvasásra. Mivel sikeres volt, így 2018-tól elkezdik velem a forgatást. Nagyon örültem, de tényleg.
A meghallgatás után felhívtam Bobot hogy pár tanácsot kérjek.
- Adam. Vegyél egy bazi nagy csokor rózsát. Menj oda istenítéssel, és egy igaz bocsánatkéréssel.- szólt a készülékbe.
- Rendben.- tettem le, majd elmentem a virág boltba.
Megvettem a legnagyobb rózsa csokrot majd elindultam sietősen haza.
Ahogy beléptem a lakásba egyből elfogott egy érzés.
Blair nem volt a lakásban...
Rossz előérzetem volt, de nagyon. Próbáltam felhívni de nem vette fel. Így csak egy SMS-t hagytam.

Blair! Hol vagy? Kérlek ne haragudj. A lelépésem oka egy meghallgatás volt. Mivel nem volt biztos a szerepem nem akartam elmondani, kérlek ne haragudj. Találkoznatnánk?Szeretlek, mindennél jobban!~Adam